2015. július 30., csütörtök

A teljes jóga-belégzés

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A teljes jóga-belégzés

A púraka a teljes jóga-belégzést jelenti. Ez természetesen csak akkor lehetséges, ha a belégzést teljes jóga-kilégzés előzi meg. Ha a kilégzés után egy-két liter állott levegő marad a tüdőben, a következő belégzés sohasem lehet teljes. Ezárt mondja sok tradicionális pránájáma-oktató, hogy minden pránájáma-technikát teljes kilégzéssel kell kezdeni.

Végezzünk el itt egy kísérletet! A teljes kilégzés után lazítsuk el a hasfalat! Engedjünk el belőle minden izomfeszültséget. Most pedig lélegezzünk be. Ha a hasfal teljesen el van lazítva, akkor a következőket fogjuk tapasztalni: (a) a hasunk kiboltosodik, mint egy nagy dinnye, és (b) bármennyire is próbáljuk, nem tudunk levegőt szívni a bordakosárba. Amikor pedig kilélegzünk, azt is észre fogjuk venni, hogy a hasi belégzés térfogata meglepően kicsi. Csak akkor tudunk nagy mennyiségű levegőt beszívni a tüdőbe, ha teljesen kitágítjuk a mellkast. A hasüregben található szervek és folyadékok miatt a hasi belégzéssel nem tudunk nagy légzéstérfogatot biztosítani. Most a következő belégzést azzal az elhatározással végezzük, hogy a lehető legtöbb levegőt be akarjuk szívni. Közben helyezzük az ujjainkat az alhasunkra és nézzük meg, hogy mi történik. A viszonylag merev mellkas teljes felfújására tett kísérlet közben az alhas automatikusan megfeszül. Miután a mellkas teljesen megtelt levegővel, a következő kilégzésnél észlelhetjük, hogy milyen nagy mennyiségű levegőt szívtunk be.

A kísérlet végkövetkeztetése az, hogy a kontrollált és megfeszített alhas a teljes jóga-belégzés motorja. Ahogy fent is kijelentettük, ezt a mechanizmust „belégzési uddíjána bandhának” nevezem, hogy elkülönítsem az uddíjána bandha többi formájától, és ezt a formát lehet használni mozdulatok, például a vinyásza-gyakorlás közben is. Világosan el kell különítenünk magunkban az uddíjána bandha különböző formáit, melyeket a teljes jóga-légzésciklusban a belégzés és kilégzés során használunk. A kilégzés közben a teljes hasfalat használjuk arra, hogy a hasüreg tartalmát a gerincnek nyomjuk, ami segíteni fog a levegő kiürítésében a tüdőből. A belégzésnél azonban ez máshogy alakul: itt csak a haránt hasizom alsó részét használjuk, hogy a rekeszizom szabadon le tudjon ereszkedni, és helyet tudjon teremteni a beáramló levegőnek."

Nincsenek megjegyzések: