2015. július 21., kedd

A szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Másfelől viszont, a kizárólagos hasi légzés a paraszimpatikus reflexet aktiválja, és ellazulunk tőle. Ez hasznos lehet olyankor, amikor csak a relaxációra vágyunk, és semmi másra. A pránájáma és meditáció közben azonban nem segít, mivel az elme túlzottan tamaszikus lesz tőle. Mélyen lent tartja a pránát a hasban, míg a jógi a magasabb energiaközpontok (csakrák) felé szeretné továbbítani azt. Bár időnként hasznos lehet, ha a hasi légzés segítségével csökkentjük a stresszt, Nem ad olyan energiát és ragyogást az intellektusnak, ami a spirituális feladatok, például a pránájáma vagy a meditáció elvégzéséhez szükséges. Az emberi léány a híd az állati és az isteni lét között.

A hidaknak szüksége van bizonyos mértékű belső feszültségre ahhoz, hogy át tudják ívelni a szakadékot, máskülönben összeesnének. Számos feladat van az életünkben, ami bizonyos mértékű kreatív feszültséget igényel, és így egyensúlyt a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer között, amit a hasi légzés nem tud biztosítani. Ezt az egyensúlyt a mellkasi és rekeszizom-légzés integrálása képes megadni. Ezen felül, ez túljuttatja a gyakorlós a hasi légzés tamaszikus és mellkasi légzés radzsaszikus minőségén, és szattvikussá teszi az elmét azáltal, hogy egyensúlyt hoz létre. Ebből a célból azonban, az egész törzsnek részt kell vennie a légzés folyamatában. A légzésciklus gyakorlása során először a récsakában (kilégzés), majd a púrakában (belégzés) válunk jártassá, és csak azután tudunk elkezdeni foglalkozni a kumbhakával (légzésvisszatartás). Fontos, hogy megtapasztaljuk és integráljuk a belégzéssel és kilégzéssel kapcsolatos összes különböző gyakorlatot, mielőtt elkezdjük megismerni a kumbhakát."

Nincsenek megjegyzések: