2015. július 7., kedd

Kétrészes hullámok ülve

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Kétrészes fel-le hullám ülve

Amint azt korábban is említettük, a kétrészes fel-le hullám a bhásztriká, vagyis a fújtató légzés természetes légzéshulláma. A bhásztriká egy haladó, nagy kapacitású, gyors pránájáma-légzés, amit később majd részletesebben is leírok ebben a szövegben. Fontos, hogy nagyon lassan tanuljuk meg ezt a légzést, és miután beintegráltuk a pránájámába, és csak fokozatosan növeljük a sebességét. Az ok, ami miatt sok gyakorló sikertelen marad a bhásztrikában, az, hogy nem tanulmányozzák annak természetes légzéshullámát és túl gyorsan növelik a frekvenciáját.

Üljünk függőleges törzzsel az általunk választott meditációs pózban a térdeinkkel a padlón, felfelé néző tenyerekkel és talpakkal, a gerincünk, nyakunk és fejünk pedig legyen egy függőleges vonalon. Ugyanúgy, mint a hanyatt fekve végzett kétrészes hullám esetében, a teljes mellkast elkülönítjük a teljes hastól. A belégzés első részét a hasba végezzük. Tartsuk aktívan a hasfal alsó részét (belégzési uddíjána bandha), máskülönben az összes levegő eltűnik a hasban és lehetetlennek találjuk a mellkasba is bejuttatni. Most a belégzés második felét szívjuk be a mellkasba, szétoszlatva a mellkas elülső, hátsó, oldalsó és felső részeibe. Biztosítsuk, hogy a felső tudőlebenyek is részt vesznek a légzésben. Kilégzésnél engedjük ki a levegőt először a mellkasból, és miután teljesen leeresztett, aktiváljuk a kilégzési uddíjána bandhát, hogy teljesen ki tudjuk üríteni a hasi részt is. Észre fogjuk venni, hogy ez eléggé automatikusan megtörténik, mivel a mellkasra ható gravitáció szinte önmagától le fogja azt ereszteni. Ezzel a hullámmal képessé válunk arra, hogy nagy terjedelmű légzéseket is nagyon gyorsan hajtsunk végre, éppen ezért ideális a bhásztrikához.

Kétrészes kétszeres felfelé hullám ülve

Ez a hullám nem annyira magától értetődő, mint az előző. Mint ahogy az előző esetben is, üljünk kedvenc meditációs ászanánkba, a belégzés első felét szívjuk be a hasba, a második felét pedig a mellkasba. Ehhez ismét alkalmaznunk kell a belégzési uddíjána bandhát.

A belégzés befejeztével, aktiváljuk az egész hasfalat (kilégzési uddíjána bandha) a teljes levegő kifújásához. Addig ismételjük a légzéshullámot, amíg meg nem szilárdulunk benne és nem érezzük a különbséget az előzőhőz képest. Mivel ismét csak két részt különítünk el a törzsünkben, ezt a hullámot, mint az előzőt is, gyors légzéshez érdemes használni. Azonban két fontos különbséget fogunk észrevenni: mivel először a hasból lélegzünk ki, a kontrollált hasfal meg fogja akadályozni a bordakosár összeesését, amikor abból is kifújjuk a levegőt. Ez azt jelenti, hogy a kilégzés nem annyira teljes, mint az előző hullámban, és ez némiképpen lecsökkenti a légzés térfogatát. Másodsorban, mivel először tudatosan a hasból lélegzünk ki, ebben a hullámban felemelkedik az életerő, ami a kilégzés végén kevésbé teszi tamaszikussá az elmét. A kétszeres felfelé hullám éberebbé tesz, mint a fel-le hullám. Ez a kétrészes felfelé hullám képezi a kapálabháti, a hasi fújtató légzés alapját. A kapálabháti gyakorlása előtt azonban tanulmányozzuk ét figyelmesen annak leírását, mivel a légzéshullámot tovább fogjuk módosítani annak céljai érdekében. A kapálabhátiban főként az alhast használjuk (és nem a teljes hasfalat) a kilégzésre. Emellett, a kilégzés gyors és aktív, míg a belégzés lassú és passzív."

Nincsenek megjegyzések: