A girja-szerelem tavaly kezdődött, majd februárban elvégeztem a Spartan girja oktatói kurzust. utána elmentem egy háziversenyre a Thorba februárban, ahol öt percet szakítottam 16-os golyóval, illetve 5 perc clean presst csináltam szintén egy 16-os golyóval. Utána kihagytam a versenyeket egy darabig, mivel az oktatói vizsgámra készültem. A vizsga sikeresen meg is volt május végén, utána kezdtem el a verseny-felkészülést.
A versenyekkel kapcsolatban tudni kell, hogy Magyarországon az IGSF és az IUKL rendez olyan versenyeket, ahol tíz percig kell végezni a feladatokat, férfiaknak két golyóval. Ezeknek a szervezeteknek a szabályrendszere szerint nekem két 24-es golyóval kellene versenyeznem, ami még nem igazán megy. Emellett van az MKMGS, amely lazább szabályrendszerrel dolgozik. itt lehet kisebb súlyokat választani, és 10 perc helyett 5 percig is dolgozni. A júliusi OB-EB-VB-vel kapcsolatban csak egy hónappal előtte derült ki, hogy én is indulhatok rajta, de csak az OB-részén, mivel nem kvalifikáltam a májusi OB-n. Szóval elterveztem, hogy két 16-os golyóval fogok hosszú ciklust végezni tíz percig, ami egy felvételből és egy lökésből áll. Így, bár a súly még kisebb, de a többi szempontból a "profibb" versenyek szabályaihoz próbáltam igazodni.
A versenyregisztráció és a mérlegelés pénteken volt, erre le is fogyasztottam magamat 67.4 kilóra 70.5-ről. persze mindkét súlycsoportban csak én indultam ebben a versenyszámban, tehát tulajdonképpen önmagammal versenyeztem. A mérlegelés után konferencia volt, ahol a girjával kapcsolatos különböző előadások hangzottak el, majd buszra szálltam és visszamentem Balatonlellére, ahol a feleségem és a kislányom nyaraltak a héten. Szombatra ugyanis a Samsara fesztiválra voltam hivatalos, jógaórát kellett tartanom. Ez is megvolt, és bár a versenyre felvezető héten keményen edzettem, kialudni magamat már nem volt idő. Péntek és szombat este bepótoltam valamennyire az alvást, napközben pedig balatonoztam, míg a többiek a versenyt nézték a 40 fokos tornacsarnokban.
Vasárnap került sor az MKMGS versenyekre, én a tizedik csoportba kerültem, délután három felé. A platformra pont odasütött a nap a tetőablakokon keresztül, így a harmadik percben már úgy éreztem magamat, mint egy bika az arénában, a légcsövemet égette a forró ki-be áramló levegő. Végül sikerült végigcsinálnom a tíz percet, 112 hosszú ciklussal zártam. Előtte edzésen legfeljebb 100 ment le tíz perc alatt, szóval ez jó eredménynek mondható a jelenlegi felkészültségi szintemhez viszonyítva. Többen panaszkodtak, hogy a nagy forróság és levegőtlenség miatt sokkal rosszabb eredményeket hoztak, mint előtte edzésen. Engem nem zavart annyira a meleg, mivel sokszor szoktam a napon edzeni, és ennek most jó hasznát vettem.
Volt, aki amiatt panaszkodott, hogy az MKMGS-ben gyakorlatilag nem voltak ellenfelek, mindenki egyedül versenyzett a saját kategóriájában. A többiek, mivel az EB-re és VB-re is nevezték őket, három aranyérmet kaptak ugyanarra az egy versenyszámra, én csak egyet. De nem is ez számít szerintem, hanem az, hogy legyőzzünk önmagunkat, és minden egyes versenyen jobbak legyünk, mint előtte.
A következő nagy verseny októberben lesz Budapesten, ott már 24 kilós girjákkal kell indulni. Ez elég erős ugrás a mostanihoz képest, de megpróbálom. A szakítással és a lökéssel még nem vagyok annyira előrehaladott állapotban, dolgozni kell még azon, hogy meglegyen a tíz perc egyben, a szakításnál egy kézváltással.
Az én korcsoportomban és súlycsoportomban továbbra sem sok magyar versenyző van, de talán ha majd kijutok nemzetközi versenyekre, akkor valóban összemérhetem a teljesítményemet másokkal. Egyelőre pedig mindenkit szeretnék bíztatni, hogy ismerjétek meg ezt a szép sportot, és próbáljátok ki magatokat egy-egy versenyen, ez mindig jó motivációt ad az embernek az edzéshez. A tegnapelőtti blogban említett Borisz papa és más nagy öregek meg különösen jó motivációk arra, hogy ha rendszeresen edzünk, akkor öregkorunkra is jó kondiban tudunk maradni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése