2015. július 23., csütörtök

A jógikus kilégzés

Újabb részlet Greogr Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A teljes jóga-kilégzés

A teljes légzésciklus megismerését a kilégzéssel fogjuk kezdeni. Amikor a tanítvány mélyíteni akarja a légzését, általában megpróbál több levegőt beszívni, de a mély légzés igazából azzal kezdődik, hogy teljes kilégzést végzünk. A kilégzés jógikus kifejezése a récsaka, de a récsaka nem csak a kilégzést jelenti, hanem a teljes kilégzést.

Ha bármennyi elhasznált levegő marad a tüdőben anélkül, hogy kilélegeznénk azt, az csökkenti a széndioxid és egyéb gáznemű salakanyagok kiürítését, valamint a következő belégzés potenciálját is csökkenti, így az oxigén és prána felvételét is korlátozza. Az első dolog, amit meg kell tanulnunk a jógikus kilégzésről, az, hogy minden levegőt ki kell fújni, amit csak ki tudunk. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, ki kell fejlesztenünk az erőteljes kilégzési uddíjána bandhát. Ez azt jelenti, hogy a teljes hasfalat, és különösen a haránt hasizmot használjuk a levegő kipréselésére (emlékezzünk rá, hogy a kilégzésnek ezt a fajtáját csak akkor használjuk, amikor a testük mozdulatlan állapotban van egy meditációs ászanában, és ne használjuk a vinyásza-gyakorlás közben.

Aktiváljuk az egész hasfalat, és finoman, de határozottan húzzuk a köldököt hátrafelé. Egy fejlett gyakorló akár azt is érezheti, hogy a hasizmok hozzáérnek a gerincoszlophoz. Ennek a fajta kilégzésnek az az előnye, hogy nagyon egyenes marad a törzs, míg ha a kilégzésünk csak abból állna, hogy leeresztjük a mellkast, a tartásunk görnyedtebb lenne, és az életerő is lefelé áramlana.

A gyakorlók néha felteszik a kérdést, hogyan lehet először a hasból kilélegezni. Képzeljük el egy pillanatra, hogy egy puha műanyag flakont tartunk a kezünkben, kupak nélkül. Nyomjuk meg a flakon felső felét a kezünkkel, és látni fogjuk, ahogyan a víz kifolyik belőle. Most pedig helyezzük a kezünket az üveg alsó részére és nyomjuk meg. Észrevehetjük, hogy bárhol nyomjuk meg, a víz ugyanúgy ki fog folyni belőle. A törzsünk is hasonló módon működik kilégzésnél. Amikor azt javaslom, hogy előbb a hasból lélegezzünk ki, azt értem ezalatt, hogy az izmok megfeszítése, ami kinyomja a levegőt, a hasból indul és nem a mellkasból.

Bár belégzés közben viszonylag kevés dolgot lehet elrontani (azon kívül, hogy túl mélyen lélegzünk be és ezzel a hörgőcskék elszakadását idézzük elő, ami hosszú távon tüdőtáguláshoz vezethet), illetve a kumbhaka közben sem (azon túl, hogy nem tartjuk helyesen a bandhákat vagy túl hosszú ideig tartjuk vissza a levegőt), a kilégzés az, ami tisztán megmutatja a pránájámában való jártasságunk szintjét. Például Raghuvira a Kumbhaka Paddhatiban azt mondja, hogy a récsaka (kilégzés) elsajátításával a pránájáma összes aspektusának mesterévé válhatunk (Kumbhaka-paddhati, 73)."

Nincsenek megjegyzések: