"A teljes jóga-kilégzés
A
teljes légzésciklus megismerését a kilégzéssel fogjuk kezdeni.
Amikor a tanítvány mélyíteni akarja a légzését, általában
megpróbál több levegőt beszívni, de a mély légzés igazából
azzal kezdődik, hogy teljes kilégzést végzünk. A kilégzés
jógikus kifejezése a récsaka,
de a récsaka
nem csak a kilégzést jelenti, hanem a teljes kilégzést.
Ha
bármennyi elhasznált levegő marad a tüdőben anélkül, hogy
kilélegeznénk azt, az csökkenti a széndioxid és egyéb gáznemű
salakanyagok kiürítését, valamint a következő belégzés
potenciálját is csökkenti, így az oxigén és prána
felvételét is korlátozza. Az első dolog, amit meg kell tanulnunk
a jógikus kilégzésről, az, hogy minden levegőt ki kell fújni,
amit csak ki tudunk. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, ki kell
fejlesztenünk az erőteljes kilégzési uddíjána bandhát.
Ez azt jelenti, hogy a teljes hasfalat, és különösen a haránt
hasizmot használjuk a levegő kipréselésére (emlékezzünk rá,
hogy a kilégzésnek ezt a fajtáját csak akkor használjuk, amikor
a testük mozdulatlan állapotban van egy meditációs ászanában,
és ne használjuk a vinyásza-gyakorlás közben.
Aktiváljuk
az egész hasfalat, és finoman, de határozottan húzzuk a köldököt
hátrafelé. Egy fejlett gyakorló akár azt is érezheti, hogy a
hasizmok hozzáérnek a gerincoszlophoz. Ennek a fajta kilégzésnek
az az előnye, hogy nagyon egyenes marad a törzs, míg ha a
kilégzésünk csak abból állna, hogy leeresztjük a mellkast, a
tartásunk görnyedtebb lenne, és az életerő is lefelé áramlana.
A
gyakorlók néha felteszik a kérdést, hogyan lehet először a
hasból kilélegezni. Képzeljük el egy pillanatra, hogy egy puha
műanyag flakont tartunk a kezünkben, kupak nélkül. Nyomjuk meg a
flakon felső felét a kezünkkel, és látni fogjuk, ahogyan a víz
kifolyik belőle. Most pedig helyezzük a kezünket az üveg alsó
részére és nyomjuk meg. Észrevehetjük, hogy bárhol nyomjuk meg,
a víz ugyanúgy ki fog folyni belőle. A törzsünk is hasonló
módon működik kilégzésnél. Amikor azt javaslom, hogy előbb a
hasból lélegezzünk ki, azt értem ezalatt, hogy az izmok
megfeszítése, ami kinyomja a levegőt, a hasból indul és nem a
mellkasból.
Bár
belégzés közben viszonylag kevés dolgot lehet elrontani (azon
kívül, hogy túl mélyen lélegzünk be és ezzel a hörgőcskék
elszakadását idézzük elő, ami hosszú távon tüdőtáguláshoz
vezethet), illetve a kumbhaka közben sem (azon túl, hogy nem
tartjuk helyesen a bandhákat vagy túl hosszú ideig tartjuk
vissza a levegőt), a kilégzés az, ami tisztán megmutatja a
pránájámában való jártasságunk szintjét. Például
Raghuvira a Kumbhaka Paddhatiban azt mondja, hogy a récsaka
(kilégzés) elsajátításával a pránájáma összes
aspektusának mesterévé válhatunk (Kumbhaka-paddhati, 73)."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése