2015. augusztus 28., péntek

A férfiak felszabadítása

A férfi és nő közötti kapcsolat egy ambivalens dolog, erre a következtetésre már sok pszichológus, sőt már ókori filozófusok is eljutottak. Ahány férfi és nő létezik, annyiféle a kapcsolat közöttük, nem hiszem, hogy ki lehetne emelni egyetlen működő modellt, ami mindenkinek beválik. Én sem arra vállalkozom most, hogy megmondjam a tutit, hogyan kell csinálni.

Egy dolog azonban szemet szúr mostanában, hogy sok olyan kapcsolatot látok, ahol a férfi szinte mindenben aláveti magát a nőnek. Kétségtelen, hogy sok az erős nő manapság, és a legtöbb férfi inkább ráhagyja a dolgokat, nem konfrontálódik napi szinten, mert tudja, hogy úgysincs esélye. Ebből azonban több probléma is adódhat hosszú távon.

Az első az, hogy a férfi nem fogja férfinek érezni magát, mert genetikailag belénk van programozva az, hogy mi vagyunk a védelmezők, a családfők, miénk a felelősség. És ha ezt nem tudjuk valamilyen formában érvényesíteni, akkor elnőesedünk. Nem azt mondom, hogy nem kell alkalmazkodni, mert anélkül nem működik egy kapcsolat. Sőt, figyelmesnek is kell lenni, és meg is kell adni a tiszteletet és a választás jogát a másiknak. De ha a férfi folyamatosan meghunyászkodik, még akkor is, ha fontos kérdésről van szó, és nem ért vele egyet, akkor elveszíti a harci erejét, és nem fog tudni se felelősséget vállalni, se megvédeni a feleségét.

Minden egyes ráerőszakolt helyzetet úgy fog megélni tudat alatt, mint egy magláztatást, egy érzelmi kasztrációt, és könnyen megeshet, hogy végül elmenekül a kapcsolatból egy olyanba, ahol elhiteti vele az új partner, hogy "minden úgy lesz, ahogy ő akarja". 

Az olyan férfinek, aki soha nem érvényesítheti az akaratát, még a hormonháztartása is megváltozik, szinte biztos, hogy egy vizsgálaton kiderülne, hogy túl alacsony a tesztoszteron-szintje. Így viszont felelősséget sem tud vállalni, a nő pedig meg fogja érezni, hogy védelem nélkül maradt, és férj helyett egy gyereke van, aki kénytelen volt rábízni magát.

Persze vannak olyan férfiak, akik eleve ilyen kapcsolatot keresnek, mert nem akarnak felnőni és szembenézni a férfiszreppel járó kihívásokkal. Ők azok, akik idősebb, gazdagabb nőt választanak, akinek már van gyereke, mert nem akarják felvállalni az apaszerepet sem. De ez a bejegyzés most nem róluk szól. 

A következő probléma az, hogy még az erős nők is határozott partnerre vágynak, még akkor is, ha ezt szinte lehetetlenné teszik a viselkedésükkel. Erről mélyebben olvashattok Imani egyik blogbejegyzésében. Vagyis a nő nem hagyja, hogy a férfi irányítson, de elégedetlen vele, amiért nem viselkedik férfiként. Ilyenkor egyenesen hálás szokott lenni a férjének, amikor az egy-egy helyzetben belázad, és érvényesíti az akaratát, vagy az elvártakkal ellentétben viselkedik. 

Szóval a férfiaknak üzenem, hogy ne legyetek papucsok, mert leesik a tesztoszteron-szintetek! Ez tény! Ne legyetek akaratgyenge emberek, döntsétek el, hogy mit akartok, és ragaszkodjatok hozzá! Persze lehet (és kell is) fajsúlyozni a kérdéseket, például az, hogy mi legyen a vacsora, nem annyira fontos, mint hogy ki mivel szeretné tölteni a szabad idejét, milyen karrierre vágyik, vagy hogyan akarja nevelni a gyerekét. Ugyanakkor tartsátok tiszteletben a nők személyiségét is, és hagyjátok, hogy fejlődjenek, megvalósítsák önmagukat, és segítsétek őket ebben! Mert amikor önmagával foglalkozik, legalább addig is békén hagy, ez pedig létfontsságú egy kapcsolatban, hogy hagyjuk levegőhöz jutni a másikat, hagyjunk neki egy kis időt önmagára.

Ne várjatok az engedélyre, jelentsétek be, hogy mire készültök, és tegyétek meg! Ha kiharcolod magadnak a függetlenséget (persze tapintattal és érzékenyen), akkor ezt a nő is tiszteletben fogja tartani, sőt, téged is jobban fog tisztelni. Ne fojtsd el a belső késztetéseidet, hanem kommunikáld és valósítsd meg! Különben frusztrált leszel, elmegy a libidód és ez előbb-utóbb át fog csapni érzelmi, verbális és mentális aggresszióba. Az pedig nem a boldog kapcsolat záloga.

Azt gondolom, hogy az őszinte kommunikáció sokat segít ebben. A férfiaknak ez könnyebben megy, ha nem érzik azt, hogy magukba kell fojtaniuk a véleményüket. A nők sok esetben manipulatívabbak, a másikkal próbálják kimondatni azt, amit gondolnak, és úgy állítják be a szituációkat, hogy végül elérjék azt, amit akarnak. A férfi azonban nem szereti, ha manipulálják. Vannak olyan nők, akik inkább szinglik maradnak, mintsem hogy elkötelezzék magukat egy olyan kapcsolatban, amiben nem biztosak, hogy irányítani tudják a partnerüket. Viszont ha igen, akkor a fent leírt ördögi körbe kerülnek bele. 

A szingli férfiak gyakran őszintébben tudnak viselkedni alkalmi partnereikkel, pontosan azért, mert nem érzik a kényszert, hogy alá kell vetni magukat, nem szabad balhét csinálni, mert utána napokig viselhetik a következményeit. A duzzogó nő nem szép látvány. Meg kell tudni bocsátani egymásnak, de meg is kell tudni változtatni a viselkedésünket, hogy ne kelljen mindig bocsánatot kérni. És kommunikálni kell, hogy ne mérgezzék az elfojtott és kimondatlan dolgok a kapcsolatot, mert akkor, még ha fenn is tartjuk, az már csak egy tartalom nélküli, látszat-kapcsolat lesz. 

Nincsenek megjegyzések: