2015. augusztus 5., szerda

Ne legyél DNB!

Nem tudom, ki mennyire van otthon a ketrecharc, vagyis hivatalosan MMA világában, de nekem az egyik kedvencem Ronda Rousey, a UFC 28 éves veretlen világbajnoknője. Persze vannak, akik szerint a ketrecharc nem nőies, de hát mindig is voltak harcias amazonok, akik nem voltak elégedettek azzal, hogy otthon az edényeket és a pelenkákat mosogatták, ők ennél valamivel többet akartak tenni a világban. 

A kérdés most nem is Ronda nőiességének mértéke, hanem egy kampány, amit nemrég indított, a "Don't be a DNB" szlogennel. A #DNB rövidítés a "Do Nothing B*tch" kifejezést takarja, amit én finomítva magyarra "megélhetési cicababaként" fordítanék. A mai világban a közösségi média és a kereskedelmi vétécsatornák egyaránt azt sugallják, hogy csak a lúzerek dolgoznak, a menők "élnek". Hogy miből? Az nem teljesen világos, de vagy gengszterkedésből, vagy pedig eltartatják magukat valakivel. 

Ronda kampányának többek között az szolgáltatta az alapot, hogy a harci gépezetté kiképezett testét egyesek nem találták elég nőiesnek. Az ő válasza az volt erre, hogy az ő teste nem a milliomosokkal való ágyba bújásra van kialakítva, hanem a küzdelemre. Nem foglalok állást persze senkinek az életével és párkapcsolatával kapcsolatban, de nem hiszem, hogy egy nő igazán boldog lesz attól, ha összejön egy gazdag pasival és eltartatja magát vele. Persze vannak az ősanya-típusok, akik három-négy gyereket nevelnek, és ha a férjük képes eltartani az egész családot, akkor az már valóban embert próbáló misszió, legalábbis tíz-tizenöt évet biztosan elvesz az életükből.

Ámde az a tapasztalat, hogy az ilyen nők is egy idő múlva felnevelik a gyereküket, és ha nem sikerül valami életfeladatot, kihívást találniuk, akkor meglehetősen boldogtalanok lesznek. Bár a klasszikus védikus rendszerben a nőnek otthon volt a helye, a mai világ már más. A legtöbb nőnek szüksége van valamilyen munkára, karrierre, amiben ki tud teljesedni. A legjobb lenne persze, ha nem a gazdasági szükségszerűség vezérelné az ilyen döntéseket, hanem tényleg mindenki olyan munkát végezhetne, amihez valódi szenvedély fűzi. De a DNB-létforma szerintem igazi megalkuvás, ami legtöbbször a függetlenség, és az álmaink teljes feladásával jár. Ugyanis a férfi is érezni fogja, ha a nő a pénzéért van vele, és nagyjából áruként fogja kezelni, vagyis nem fogja szükségét érezni annak, hogy lojális legyen hozzá, egyenrangú partnernek tekintse, és segítsen neki beteljesíteni az álmait. Ha pedig lejár a szavatossága, akkor lecseréli egy újabb modellre, mert a gazdag pasi midig vonzó, akármekkora pocakja is van. Nem véletlenül aratott ekkora sikert a "Szürke ötven árnyalata" bestseller, amiből arra következtethetünk, hogy a legtöbb nő simán hagyná kihasználni magát egy gazdag pasi által. Ana mindvégig igazi partnerkapcsolatra törekszik Christiannal, míg az csak árucikknek tekinti. 

Mág visszatetszőbb azonban számomra, amikor férfiak választják a DNB életformát, és lecsapnak egy gazdag nőre, hogy könnyű életük legyen. A méhek társadalmában az ilyeneket heréknek nevezik, akiket a dolgozók és a királynő tartanak el. Nem is az a lényeg, hogy a férfi mindenképpen keressen többet, mint a feleség, bár én azt hiszem, hogy kényelmetlenül érezném magamat egy fordított helyzetben, és megpróbálnám valóban betölteni az eltartó és oltalmazó férj szerepét. Szerintem azonban ennél még fontosabb az, hogy a férfinek legyen egy életküldetése, egy cél, amiért küzd, amiért áldozatot hoz, és lehetőleg olyan cél, amivel pozitív változást tud elérni mások életében. Ha egy férfi nem adja fel az álmait, és olyan hivatást választ, amit igazán szeret és fontosnak tart, akkor a legtöbb esetben a megélhetés nem szokott gondot okozni. Én szerencsésnek mondhatom magamat abban a tekintetben, hogy egész életemben azt csináltam, amiben igazán hittem és amit szerettem, és nagyjából még meg is tudok élni belőle. Nem vagyok milliomos, de legalább kokain-függő sem. 

Nem azt mondom, hogy munkamániásnak kell lennie a férfinek vagy pláne a nőnek, és fel kell áldoznia a családját és a boldogságát a karrierért, főleg ha egy multinál kell éjjel-nappal túlóráznia a fizetésemelésért. A nyolcórás munkahely beosztottként a legtöbb embert depresszióssá, alkoholistává vagy szenvedélybeteggé teszi, de ugyanez igaz a céltalan DNB létformára. Ha nem kellene eltartani magamat, én valószínűleg akkor is ugyanennyit dolgoznék és ugyanezt csinálnám, mert szeretem a munkámat, az edzést és a jógát is, és szeretnék minél több embernek segíteni visszanyerni az egészségét és elhinni, hogy képesek megvalósítani az álmaikat.

Eddigi életem során sok DNB-t ismertem, nőket és férfiakat is, akiket a férjük-feleségük, partnerük, a szüleik vagy akár a gyerekeik tartottak el. Több közös vonást figyeltem meg rajtuk: 1) nem tudtak küzdeni az álmaikért, megalkuvók voltak, 2) lusták voltak, szerették a kényelmes életet, kerülték a nehézségeket, 3) megrekedtek a személyiség-fejlődésükben, és 4) összességében boldogtalanok voltak. Ahogy Krisna is mondta, nem az eredmény számít, hanem a küzdelem. Ne legyél DNB, kezdj valamit az életeddel! Hidd el, hogy képes vagy rá! nem lesz könnyű, keserves lesz, de legalább a végén elmondhatod, hogy nem éltél hiába, minden tőled telhetőt megtettél önmagadért és az emberiségért. 

Nincsenek megjegyzések: