A légzés számolása

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Miután a légzés és a prána felfelé irányítása a kétszeres felfelé hullámmal természetes folyamattá vált, elkezdhetjük számolni a légzést. Ennek az a legkönnyebb módja, ha a háttérben egy óra vagy metronóm ketyeg. Ne nézzük az órát, hanem tartsuk csukva a szemeinket, vagy nézzünk egy szent tárgyra. Már az elején törekedjünk arra, hogy a látás érzékszerve a meditációt segítse és ne az órára irányuljon. Hasonlóképpen, amikor halljuk az órát vagy a metronómot ketyegni, ne számoljunk az elménkben, hanem használjuk az ujjainkat a számoláshoz a korábban leírt módszer szerint. Így egy mantrát mondhatunk az elménkben a számok helyett. Azt fogjuk tapasztalni, hogy az intellektusunk jobban és erőteljesebben fog fejlődni és a spirituális fejlődésünk is fel fog gyorsulni ahhoz képest, mintha számokat ismételgetnénk az elménkben. Általában két-három alkalom után hozzászokunk annak az újdonságához, hogy az ujjainkon számolunk.

Ha például az első belégzésnél négyig számoltunk, akkor a kilégzésnél is négyig számoljunk. Minden alkalommal, amikor megérintjük a következő ujjpercet, az „egy, kettő, három” helyett mondjuk azt, hoyg „Óm, Óm, Óm”. Az Óm lesz az alap mantra, hacsak nem jelölünk ki másikat. Az Óm-ból származik a „mindenható” („omnipotent”), „mindehol jelenlévő” („omnipresent”), és a „mindentudó” („omniscient”), valamint a zsidó „Ámen” és az arab „Amin”. Más szavakkal, az Óm egy univerzális kifejezés, amely a Legfelsőbb Lényre utal.

Miközben minden másodpercben ismételjük a mantrát, határozzuk meg a légzésünk hosszát. Tételezzük fel, hogy kezdetnek négy másodperc/mátra hosszú lesz a belégzés és a kilégzés. Amikor ez már kényelmes, a következő nap kiterjeszthetjük 5 mátrára/másodpercre a belégzést/kilégzést. Ezt azonban minden ambíció nélkül tegyük, soha ne erőltessük magunkat. Egyeseknek sokkal könnyebben megy a légzés megnyújtása, mint másoknak. Fogadjuk el, bármeddig is tart nekünk.

Ha már kényelmes az öt mátra, továbbmehetünk, 6, 7, stb mátráig. Néha egy pár napig vagy hétig is el kell időznünk egy-egy mátrán, néha pedig hamarabb is tovább tudunk lépni. Lehet, hogy úgy találjuk, 10-ig vagy 15-ig is könnyedén meg tudjuk nyújtani a légzést, de azután már lassabban fogunk haladni. Több hétnyi gyakorlással akár 20-25 mátránál hosszabb ki- és belégzésig is eljuthatunk. Fontos, hogy minden nap ugyanannyi időt gyakoroljunk, és ha lehet, ugyanakkor. Ha bármilyen negatív jelet tapasztalunk, akkor vegyünk visszább, és álljunk meg ugyanazon a szinten, amíg tovább nem tudunk haladni. Ahogy lelassítjuk a légzésünket, észre fogjuk venni, hogy az elménk is lelassul, és a meditáció természetesen bekövetkezik.

A hosszú távú cél az lesz, hogy lelassítsuk a légzésciklust egy percre vagy még hosszabbra, vagyis 1:1 arányú légzésnél a belégzés 30 másodperc, és a kilégzés is. Ezen a ponton erőteljesen fejlődni kezd a koncentráció. Az elme lelassulása mellett, az ilyen lassú légzés az elménk szattvikus is lesz, vagyis a szent dolgokhoz kezd vonzódni. Ezért is fontos, hogy egy szent tárgy vagy Isten képe legyen előttünk pránájáma közben."