Ha
az előző változatok már mennek, akkor rátérhetünk a
kézenállásból történő hátraereszkedésre és visszatérésre.
A valóságban ez nem igényel annyi hajlékonyságot, mint az előző
részben ismertetett bokafogásos változatok, de azért nyitottabb
vállak kellenek hozzá, mint az alap hídhoz. Úgyhogy akkor érdemes
ennek a változatnak a gyakorlásához hozzáfogni, amikor már
stabilan megy a kézenállás fal nélkül, illetve a 6 részben
ismertetett változatokon kívül a többi is megy.
Rávezető
gyakorlatok
1. Híd
a falon: Ahhoz, hogy a kézenállásból hátra tudjunk ereszkedni
hídba, el kell kezdenünk hátrahajlítani a törzset és a
lábakat, hasonlóan, mint az állásból hátraereszkedésnél,
csak itt a tengely a vállízület lesz, vagyis 180 foknál nagyobb
szöget kell létrehozni a felkarok és a mellkas között. Ehhez
vegyünk fel egy kézenállást a falnál, úgy, hogy az ujjaink
vége és a hátunk a fal felé legyen, majd sétáljunk a
kezeinkkel messzebb a faltól. Ha túlzottan messze megyünk, akkor
a gyakorlat nem lesz annyira hatásos, mert akkor inkább a fal felé
fogjuk tolni a törzs súlyát, pedig a cél a mellkas távolítása
a faltól és a negatív szög elérése a vállízületben. Tehát
igyekezzünk a vállakat a csuklónál messzebb eltolni a faltól.
Ha már megy, akkor eleve messzebb tegyük le a tenyereket, és úgy
lendüljünk fel a kézenállásba. Azt is megtehetjük, hogy
felveszünk egy szűk hidat a lábujjainkkal a falhoz érve, majd
sétáljunk fel a talpainkkal a falra.
2. Hollowback
kézenállás falnál: ez a változat annyival nehezebb az előzőnél,
hogy a hátrahajítás íve megtörik a csípőben és a fenekünk a
falhoz ér, a lábak szintén párhuzamosan a falon vannak.
Homorítsunk rá derékban, és a mellkast toljuk ki minél messzebb
a faltól. A karokra és a vállakra több terhelés esik, mint az
előző pózban.
3. Skorpió
kézenállásban. A skorpió egy vállszöges hátrahajlító póz,
amit alkartámaszban szoktunk gyakorolni, de most kézenállásban
próbájuk meg. Álljunk a tenyerekkel kb. olyan messzire a faltól,
mint az előző gyakorlatban, majd menjünk fel kézenállásba.
Hozzuk létre a vállszöget, vagyis közelítsük a mellkast a
karokhoz, miközben a fej a fal felé megy. Hajlítsuk hátra a
törzset és hajlítsuk be a térdeket is, a lábujjakkal a fejtető
irányába nyújtózkodva. Csinálhatjuk hassal a fal felé is, de
ha begyakoroltuk, akkor próbáljuk ki fal nélkül is.
4. Hollowback
kézenállás: ha már megy az előző póz fal nélkül, akkor az
lesz a következő feladatunk, hogy az első gyakorlatot
végrehajtsuk fal nélkül. Vegyük fel a skorpió-pózt
kézenállásban, majd kezdjük fokozatosan nyújtani a térdeket,
és a mellkast vigyük a lábakkal ellentétes irányba. A
hátrahajlítás során tehát a karok előrefelé dőlnek, és így
a súlypont továbbra is a tenyerünk felett marad. Némi gyakorlás
után megtanulhatunk a függőleges kézenállásból is
hátraereszkedni a hollowback pozícióba. Minél lejjebb van a láb
a végpozícóban, amiben mág meg tudjuk tartani az egyensúlyt,
annál kevesebb becsapódással tudunk megérkezni a hídba.
Természetesen gyakorolhatjuk ezt a leereszkedést is a falon
lesétálva, de ezt ugyanúgy nem javaslom, mint az álló
helyzetből hátraereszkedést a fal segítségével.
Ha
stabilan megy a hátraereszkedés kézenállásból, akkor
kombinálhatjuk például a kézenállás-híd-felállás álló
helyzetbe tranzíciókat, illetve felkészülhetünk a befejező
részben ismertetett gyakorlatra, a hídból kézenállásba
lendülésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése