A középső szvára

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A kiegyensúlyozott szvára, vagyis a középső légáramlat

Egy tibeti láma, akitől tanultam, azt mondta, hogy ha csak meditálunk, mindenféle segédlet nélkül, akkor átlagban háromszáz élet kell ahhoz, hogy sikeressé váljunk benne. Nincs módom, hogy ellenőrizzem ezt az állítást, de akár egy pránájáma-mester is mondhatta volna. A pránájáma alapvetése az, hogy a meditáció majdhogynem időpazarlás, ha nem akkor zajlik, amikor a középső szvára uralkodik, vagyis amikor az életerő a szusumnában, a központi energiavezetékben áramlik. Akkor viszont, amikor a szusumná aktív, annyit elérhetünk a meditációban, amit amúgy évekig tartana.

Egy átlagos egészségű embernél, akit nem ér stressz és szélsőséges időjárási viszonyok, szélsőséges érzelmek vagy más szélsőséges hatások, az orrnyílások körülbelül 60-90 perceként váltogatják egymást, ami párhuzamban áll azzal a ténnyel, hogy az agyféleteke-aktivitás is általában ugyanebben a ritmusban változik. De ha 1-4 percenként egyik oldalról a másikra váltunk, akkor létrejön az egyensúly az orrlyukak között. Ezt nevezik középső szvárának vagy szusumnának. A középső szvára az ídá és a pingalá kereszteződéseként (szandhi) szolgál. Mint a belégzés és kilégzés, ébrenlét és álom, álom és mélyalvás, élet és halál, vagy az éjszaka és nappal közötti kapcsolódási pontok, ez is egy pillanatra felfüggeszti az elmét, amely a látszat szövedékét vetíti ki a valóságra. A felfüggesztés e pillanata alatt át tudunk pillantani a szövedék sűrű anyagán, és megpillanthatjuk a mögötte lévő mély valóságot (a Brahmant). Miközben ez a rövid találkozási pont a legkedvezőbb pillanatokat adja a meditációra, a pránájáma végső célja az, hogy több órára, majd napra kiterjessze a középső szvárát, hogy képessé tegye az elmét arra, hogy alaposan megállapodjon a mély valóságban, abban az állapotban, amit a jóga tárgy nélküli szamádhinak nevez.

Az ídá és pingalá kiegyensúlyozása, majd végül felfüggesztése ahhoz vezet, hogy a prána beáramlik a központi energiavezetékbe, a szusumnába. Számos jóga-iskola és írás szerint az ídá és pingalá, az anabolikus és katabolikus funkciók, jobb és bal agyféltekék, paraszimpatikus és szimpatikus idegrendszer, afferens és efferens idegpályák, valamint a manasz sakti és prána sakti közötti egyensúly rendkívüli fontosságú a misztikus tapasztalat szempontjából.

Egy figyelmeztetés: amennyire kiváló a szusumná áramlása (a középső szvára) a spirituális eksztázishoz, annyira kevés sikert ad a világi célok elérésében. Az olvasónak nem kell tévesen abba a hiedelembe esnie, hogy a misztikus megtapasztalás automatikusan anyagi vagyonhoz is vezet. A Siva szvaródaja azt mondja, hogy a középső szvára ideje alatt nem érhetünk el világi eredményeket (124). Valójában, ha bármilyen kereskedelmi tevékenységet végzünk a középső szvára ideje alatt, akkor esélyes, hogy mindent elveszítünk, mert a megfelelő értékítéletünk olyankor fel van függesztve.

Nem fogunk karizmatikussá sem válni a középső szvára által: Swami Muktibodhananda szerint kevesebb az esélye, hogy meghatjuk az embereket a szusumná áramlása közben. Ebből következőleg tudhatjuk, hogy amikor valaki karizmatikusnak tűnik, akkor biztosan nem a szusumná áramlik, hanem a pingalá (a jobb orrlyuk). Karizmatikusnak lenni annyit jelent, hogy elérjük mások mentális szoftverét. Ez egy kódfeltörő tevékenység, amihez a férfias, áthatoló pingalá áramlására van szükség. Egy középső szvárával rendelkező misztikust nem érdekli mások befolyásolása.

Muktibodhananda arról is beszámol, hogy a szusumná áramlása alatt spirituális és bűnös tendenciák és a felszínre kerülhetnek. A lényeges tanulság tehát az, hogy a középső szvára csak a spirituális gyakorlatban hasznos. Semmiképpen ne hozzunk üzleti döntéseket vagy semmilyen más döntést a szusumná áramlása alatt, mert mindezek a képességek fel vannak függesztve. Ha autóvezetés közben úgy találjuk, hogy a középső szváránk kezd el áramlani, akkor álljunk félre, és kezdjünk el meditálni.

De pontosan az elme eme felfüggesztése az, ami táplálja a misztikus állapotot. A pránájáma segítségével megtanuljuk, hogy mikor jön el a pillanat a misztikus állapot aktiválására, és hogy miképpen hagyhatjuk hátra, ha a jobb vagy bal orrnyílás használata megfelelőbbnek tűnik. Az elme és az öt érzék a bal orrnyíláson keresztül működik. A prána, a kreatív életerő, és az öt cselekvő érzékszerv (helyváltoztatás, fogás, beszéd, nemzés és ürítés) a jobb orrnyíláson keresztül fejeződnek ki. A tudat, a tényleges önvaló a központi csatornán keresztül aktiválódik és elérhető. Használjuk mindegyiket a megfelelő időben."