"Egyes oktatók szerint először a belső légzésvisszatartást kell elsajátítani, míg mások először a külső légzésvisszatartást oktatják. Sok jóga-szöveg, például a Vaszistha-szamhitá, csak a belső kumbhakát említi. Patandzsali Jóga-szútrájában azonban kifejezetten a báhja kumbhakát említi, mint az elme tisztításának módját (1.34). A Hatha-jóga Pradípiká (4.67) és a Hatha Tatva Kaumudí (44.60) is a külső kumbhakának tulajdonítja a rádzsa-jógában (tárgy nélküli szamádhiban) elért sikert. A Brihadjógi Jágjavalkja Szmriti (8.20-21) a kumbhaka mindkét típusát említi.
Náthamúni
Jóga-rahaszjája a kumbhaka mindkét típusának
gyakorlását javasolja (2.49), de kijelenti, hogy bizonyos
eredményeket, például a második (szvádhisthána) és a
harmadik (manipúra) csakra megtisztítását csak a báhja
kumbhaka segítségével lehet elérni (2.50). Ennek az
információnak a jelentőségét nem lehet túlzottan hangsúlyozni.
Más szövegek, például a Brihadjógi Jágjavalkja Szmriti
szintén a báhja kumbhaka jelentőségéről beszélnek.
Szvámi Nirandzsanánanda szerint, a belső és külső kumbhaka
közötti egyik fontos különbség az, hogy a belső kumbhaka
(különösen, ha a múla és dzsálándhára bandhákkal
együtt gyakorolják) a paraszimpatikus idegrendszert aktiválja, míg
a külső kumbhaka (különösen, ha teljes külső
uddíjánával gyakorolják), a szimpatikus idegrendszert
helyezi előtérbe. A paraszimpatikus idegrendszer aktivitása
lelassítja a szívverést, a vérnyomást és az oxigénfogyasztást
is, míg a szimpatikus idegrendszer túlsúlya az ellenkező hatást
váltja ki. Ez az egyik ok, amiért a külső kumbhakát
nehezebb elsajátítani. Ha a pránájáma egyazon ciklusában
mindkét fajta kumbhakát gyakoroljuk, az az idegrendszer
mindkét ága közötti egyensúlyhoz vezet. A külső kumbhakák
azért is nehezebbek, mint a belsők, mert a belső kumbhaka
közben a tüdőnk tele van oxigénnel, amelyből ki tudjuk vonni a
pránát. A külső kumbhaka közben azonban a tüdő
üres, így hamarabb igényli a belégzést.
Én
a következő megközelítést javaslom: először tanuljuk meg a
külső kumbhakát
teljes külső uddíjána bandhával
(báhja uddíjána)
az olyan múdrákban,
mint a jóga-múdrá
vagy a tadaga múdrá,
és a naulí
közben. Ennek az az előnye, hogy nem kell a számolásra
figyelnünk. Ez azt jelenti, hogy megismerkedhetünk a technikával
anélkül, hogy egy előre meghatározott időig kellene
fenntartanunk a kumbhakát.
Ha egy bizonyos múdra
közben gyakoroljuk a kumbhakát,
akkor a képességeinktől függő ideig kell kitartani. Ez azt
jelenti, hogy bármikor abbahagyhatjuk, amikor úgy érezzük, hogy
elég. Utána kezdjük el a belső kumbhaka
gyakorlását a pránájáma-gyakorlatokon
belül, ahol már számolásra kell végezni.
A
számolás azt jelenti, hogy például tíz másodpercig belélegzünk,
negyven másodpercig tartjuk a kumbhakát
és húsz másodpercig kilélegzünk. Amikor elértünk egy bizonyos
jártasságot a belső kumbhakában,
akkor a külső kumbhakákat
is hozzátehetjük a pránájáma-gyakorlásunkhoz.
Ezek most már kevésbé lesznek nehezek, mivel már gyakoroltuk őket
a múdrák
közben. Ezen kívül, a külső kumbhakákat
a bhásztrikával
együtt is gyakorolhatjuk. Mivel a bhásztriká
nagy mennyiségű oxigént szállít a vérünkbe, utána könnyebbnek
tűnik a légzés felfüggesztése üres tüdővel. Ha már
elsajátítottuk a külső kumbhakákat,
akkor beleintegrálhatjuk őket a nádí
sódhanába. Mindenképpen meg kell
jegyezni, hogy sem a bhásztriká,
sem a külső kumbhaka
nem kezdő technika, és egy tapasztalt és képesített tanár
vezetése alatt kell őket elsajátítani."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése