Az orrlyukak és az idegrendszer

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer


A következő duálpár, amit szemügyre veszünk, az idegrendszer szimpatikus és paraszimatikus aspektusai. A szimpatikus idegrendszer irányítja a fight-or-flight reflexet. A stressz által aktiválódik, és az adrenalin kiválasztása által mobilizálja az energiatartalékainkat. A jobb, szoláris vagy férfi orrnyíláson keresztül aktiválódik. A jobb orrnyíláson keresztül lélegezve képesek leszünk megterhelő fizikai aktivitás kifejtésére, például harcolni az életünkért az ellenségeinkkel, elmenekülni a veszély elől, amilyen gyorsan csak tudunk, vagy nehéz köveket felemelni a piramisok építéséhez (Siva-szvaródaja 115).


Ha ez ennyire hatékony, akkor miér nem lélegzünk folyamatosan a jobb orrnyíláson keresztül? Mert ha túlhangsúlyozzuk a szimpatikus idegrendszert, akkor ki fogunk égni. Ez a működés hasznos az energia hirtelen robbanására, de ha túlhangsúlyozzuk, akkor ingerlékenyek leszünk, álmatlanságban fogunk szenvedni, és A-típusú személyiséget fejlesztünk ki. Nem beszélve arról, hogy egy teljes, integrált emberi lény képességeinek csupán 50%-ával fogunk rendelkezni.


A paraszimpatikus idegrendszer képessé tesz bennünket a feltöltődésre, pihenésre, alvásra, és az élvezetek átélésére. A bal orrlyukon keresztül történő légzés által aktiválódik. Munkahelyi szüneteink hatékonyabbak lesznek, ha ezen az orrlyukon keresztül lélegzünk. Jobban fogjuk élvezni a barátainkkal és szeretteinkkel töltött időt, a strandolást vagy a sétát a természetben, ha ezen az orrlyukon keresztül lélegzünk. A gyermek gondozása és dajkálása is természetesebb lesz, ha a bal orrlyukon keresztül lélegzünk. Próbáljuk ki!


Bármiről is beszélünk, ha nagy közönséghez kell fordulnunk, akkor ezt a jobb orrlyukon keresztül lélegezve tegyük. A jobb orrnyílás irányítja az efferens (kifelé irányuló) idegi impulzusokat, mint például azokat, amelyeket beszéd, kétkezi munka, futás, széklet-ürítés, vizelés közben vagy a szexuális aktus aktív partnereként használunk. Ha viszont túlzottan gyakran lélegzünk a jobb orrlyukon keresztül, akkor másokban az a benyomás alakulhat ki, hogy túlzottan szeretjük hallani a saját hangunkat, vagy túlzottan fizikai beállítottságúak vagyunk, vagy pedig nem tudunk meghódolni, amikor arra van szükség. A saját hibáinkat és hiányosságainkat is nehezebben látjuk meg, amikor a jobb orrnyíláson keresztül lélegzünk.




Az afferens és efferens idegpályák


A bal orrlyuk az afferens (befelé irányuló) idegi impulzuskat irányítja. Amikor hallgatni, látni, érezni, szagolni vagy ízlelni kell, akkor használjuk a bal orrlyukat. Akkor is ezt az orrlyukat használjuk, amikor önvizsgálatot tartunk, vagy önkritikát akarunk gyakorolni. Az afferens azt is jelenti, hogy befogadók vagyunk. A fogantatás pillanatában lényeges, hogy legalább a nő a bal orrlyukon keresztül lélegezzen, mert ő az, aki befogadja a gyermeke lelkét a méhébe. Egyes kultúrák még tovább is mentek ezt illetően. Egyes ausztrál bennszülött és afrikai törzseknél a férfiak elhagyták a falut, hogy álmukban megkapják a gyermeket. Ez egy tipikus lunáris, bal orrnyíláshoz kötődő funkció, és egy kultúra érettségét mutatja, hogy egy teljesen beavatott és integrált férfi képes belépni abba, amit általában a nők birodalmának tartanak, hogy megkapja és befogadja az új életet.


Az afferens (befelé irányuló) idegpálya azonban túlzottan dominánssá is válhat, ez pedig úgy fejeződik ki, hogy túlzottan introvertáltak, félénkek leszünk, nem fejezzük ki magunkat eléggé, esetleg még depresszióssá is válunk, és nem leszünk képesek kiállni önmagunkért. Ezt hatékonyan lehet ellensúlyozni az efferens (kifelé irányuló) idegpályák erősítésével, ha a szoláris, jobb orrlyukunkon keresztül lélegzünk."