A kumbhaka hossza

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A kumbhaka hossza

Egyetlen, pránájámáról szóló könyv sem lehetne teljes anélkül, hogy megtárgyalnánk a kumbhaka hosszát és célját. El kell ismernem, hogy eleinte én magam is hitetlenkedve hallottam a több perces és még annál is sokkal hosszabb kumbhakákról szóló beszámolókat, de meglepő, hogy milyen világok tárulnak fel, ha szorgalmasan, és elegendő ideig gyakorolunk. A témáról szóló modern irodalom és a klasszikus szövegek tanulmányozása során három különböző tartományt találtam a kumbhaka hosszára. A modern szerzők, akik főkánt a kumbhaka egészségügyi aspektusaival foglalkoznak, 40-50 másodperces kumbhakákat írnak le. Ezek a kumbhakák mindenki számra elérhetőek.

A komoly modern spirituális keresők és a jógikus írások kettő-három perc körüli kumbhakákat írnak le. Az ilyen kumbhakákat a Kundaliní felemelésére használják, ezzel erősítve a meditációt. Ha valaki ezeket szeretné alkalmazni, akkor szilárd alapokkal kell rendelkeznie az ászana, bandha, múdrá, mitáhára (mértékletes evés), a jamák és a nijamák terén hosszú időn keresztül, napi szinten.

Van egy harmadik időtartama is a kumbhakának, amely egy vagy több óra hosszú, vagy még annál is hosszabb. Ezeket a kumbhakákat nem csak a jógikus írások írták le, hanem egyes modern jógamesterek is gyakorolták, mint Trailanga Swami és Pilot Baba. Ezeket a kumbhakákat arra használják, hogy rögzítsék az elmét a szamádhiban. Szögezzük le, hogy az ilyen kumbhaka nem az egyetlen útja a szamádhi elérésének, egyesek mégis ezt a módszert választják. Vizsgáljuk meg közelebbről a kumbhakák e három tartományát!

Először is el kell mondani, hogy a kumbhaka hosszával kapcsolatos megfontolások mindenkire egyformán vonatkoznak. A Jóga-rahaszja ugyanazt a légzésütemet írja elő mindenki számára (1.57). Mégis, a környezettel és az egyénnel kapcsolatos számos különböző aspektust figyelembe kell venni. A magasság lecsökkenti a kumbhakában eltölthető időt, mivel kevesebb a légköri oxigén. A magas páratartalom is csökkenti a kumbhaka idejét, mert csökkenti az oxigénfelvétel mértékét. A magas hőmérséklet nehezebbé teszi a szervezet hűtését, amely felmelegszik a kumbhaka közben; vagyis hidegebb időjárás esetén könnyebben hosszabbítható meg a kumbhaka.

Ez az egyik oka annak, hogy a jógik a Himalája fagyos magaslataira költöztek. Az 1980-as évek közepén egy indiai saivita szádhuval (vallásos aszkétával) másztam hegyet, a Himaláján keltünk át Muktináth felé, melynek nagy jelentősége van a szádhuk számára. Ahogy napról napra magasabbra emelkedtünk a hegyekben, az éjszakák egyre hidegebbek voltak. A szádhu nem lakhat ember által épített házban, és nem viselhet olyan civilizált ruhadarabokat sem, mint a nadrág. Az egyetlen védőfelszerelés, amivel a szádhu rendelkezett a fagyos himalájai levegő ellen, egy vékony pamut ruhaanyag és egy takaróvolt, mely ugyanabból az anyagból készült. Az este közeledtével megérkeztünk egy lakóházhoz, kértünk egy kis élelmet és engedélyt, hogy a tornácon aludhassunk. Egy idő múlva, mivel engem nem kötött a vallásos fogadalom, feladtam a büszkeségemet és csatlakoztam a háziakhoz, akik egy pislákoló tábortűz körül éjszakáztak.

Ennek ellenére – és drága, nyugaton gyártott hegymászó-hálózsákom ellenére – dermesztő hidegre ébredtem. Naívan botorkáltam ki a tornácra, arra számítva, hogy a szádhu vagy jégkockává fagyott, vagy legalább tüdőgyulladást kapott. Meglepetésemre azonban azt tapasztaltam, hogy teljesen rendben volt. Elmesélte nekem, hogy már hozzászokott ahhoz, hogy a kumbhaka segítségével tartsa fenn a testhőmérsékletét az éjszakák alatt. Minél hidegebb volt, annál hosszabban kellett kitartani a kumbhakát, hogy stabilizálni tudja a testhőmérsékletét. Ugyanakkor a kumbhakát a meditáció erősítésére is lehet használni."