"A kumbhaka hossza
Egyetlen,
pránájámáról
szóló könyv sem lehetne teljes anélkül, hogy megtárgyalnánk a
kumbhaka
hosszát és célját. El kell ismernem, hogy eleinte én magam is
hitetlenkedve hallottam a több perces és még annál is sokkal
hosszabb kumbhakákról szóló
beszámolókat, de meglepő, hogy
milyen világok tárulnak fel, ha szorgalmasan, és elegendő ideig
gyakorolunk. A témáról szóló modern irodalom és a klasszikus
szövegek tanulmányozása során három különböző tartományt
találtam a kumbhaka
hosszára. A modern szerzők, akik főkánt a kumbhaka
egészségügyi aspektusaival foglalkoznak, 40-50 másodperces
kumbhakákat
írnak le. Ezek a kumbhakák
mindenki számra elérhetőek.
A
komoly modern spirituális keresők és a jógikus írások
kettő-három perc körüli kumbhakákat
írnak le. Az ilyen kumbhakákat
a Kundaliní felemelésére használják, ezzel erősítve a
meditációt.
Ha valaki ezeket szeretné alkalmazni, akkor szilárd alapokkal kell
rendelkeznie az ászana,
bandha, múdrá, mitáhára
(mértékletes evés), a jamák
és a nijamák
terén hosszú időn keresztül, napi szinten.
Van
egy harmadik időtartama is a kumbhakának,
amely egy vagy több óra hosszú, vagy még annál is hosszabb.
Ezeket a kumbhakákat
nem csak a jógikus írások írták le, hanem egyes modern
jógamesterek is gyakorolták, mint Trailanga Swami és Pilot Baba.
Ezeket a kumbhakákat
arra használják, hogy rögzítsék az elmét a szamádhiban.
Szögezzük le, hogy az ilyen kumbhaka
nem az egyetlen útja a szamádhi
elérésének, egyesek mégis ezt a módszert választják.
Vizsgáljuk meg közelebbről a kumbhakák
e három tartományát!
Először
is el kell mondani, hogy a kumbhaka
hosszával kapcsolatos megfontolások mindenkire egyformán
vonatkoznak. A Jóga-rahaszja
ugyanazt a légzésütemet írja elő mindenki számára (1.57).
Mégis, a környezettel és az egyénnel kapcsolatos számos
különböző aspektust figyelembe kell venni. A magasság
lecsökkenti a kumbhakában
eltölthető időt, mivel kevesebb a légköri oxigén. A magas
páratartalom is csökkenti a kumbhaka
idejét, mert csökkenti az oxigénfelvétel mértékét. A magas
hőmérséklet nehezebbé teszi a szervezet hűtését, amely
felmelegszik a kumbhaka
közben; vagyis hidegebb időjárás esetén könnyebben
hosszabbítható meg a kumbhaka.
Ez
az egyik oka annak, hogy a jógik a Himalája fagyos magaslataira
költöztek. Az 1980-as évek közepén egy indiai saivita
szádhuval (vallásos aszkétával)
másztam hegyet, a Himaláján keltünk át Muktináth felé, melynek
nagy jelentősége van a szádhuk
számára. Ahogy napról napra magasabbra emelkedtünk a hegyekben,
az éjszakák egyre hidegebbek voltak. A szádhu
nem lakhat ember által épített házban, és nem viselhet olyan
civilizált ruhadarabokat sem, mint a nadrág. Az egyetlen
védőfelszerelés, amivel a szádhu
rendelkezett a fagyos himalájai levegő ellen, egy vékony pamut
ruhaanyag és egy takaróvolt, mely ugyanabból az anyagból készült.
Az este közeledtével megérkeztünk egy lakóházhoz, kértünk egy
kis élelmet és engedélyt, hogy a tornácon aludhassunk. Egy idő
múlva, mivel engem nem kötött a vallásos fogadalom, feladtam a
büszkeségemet és csatlakoztam a háziakhoz, akik egy pislákoló
tábortűz körül éjszakáztak.
Ennek
ellenére – és drága, nyugaton gyártott hegymászó-hálózsákom
ellenére – dermesztő hidegre ébredtem. Naívan botorkáltam ki a
tornácra, arra számítva, hogy a szádhu
vagy jégkockává fagyott, vagy legalább tüdőgyulladást kapott.
Meglepetésemre azonban azt tapasztaltam, hogy teljesen rendben volt.
Elmesélte nekem, hogy már hozzászokott ahhoz, hogy a kumbhaka
segítségével tartsa fenn a testhőmérsékletét az éjszakák
alatt. Minél hidegebb volt, annál hosszabban kellett kitartani a
kumbhakát,
hogy stabilizálni tudja a testhőmérsékletét. Ugyanakkor a
kumbhakát
a meditáció erősítésére is lehet használni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése