A kumbhaka hatásai

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A kumbhaka célja

Patandzsali szerint, a pránájáma gyakorlása egyenletessé és simává teszi a prána áramlását, ami nyugodt és összeszedett elmével párosul. Az akaratlagos pránájáma-technikák gyakorlása végeredményben elvezet a kévala kumbhakához, amit Patandzsali csaturthának nevez, ez pedig automatikusan elvezet a szamádhihoz. Viszont azt is hozzáteszi, hogy jóval a szamádhi szintje előtt a pránájáma képessé teszi az elmét a pratjáhára elérésére (az érzékek visszavonása, ötödik ág), és felkészíti a dháranára (koncentráció, hatodik ág) (Jóga-szútra 2.53-54).

A középkori hatha-szövegek a kumbhaka további hatásait is észlelték. Szundaradéva azt állítja a Hatha Tatva Kaumudíban, hogy a kumbhaka fontos eszköze a Sakti, vagyis a Kundaliní felébresztésének (44.61). Mint ahogyan korábban elmagyaráztuk, a Kundaliní nem más, mint a dháraná motorja. Az ősi bölcsek nem beszéltek a Kundaliníről, mert az ő korszakaikban (a Szatja, Trétá és Dvápara-júgákban) a gyakorlók még képesek voltak a dháraná elérésére a Kundaliní módszerei nélkül. A testhez és az alsóbb csakrák működéséhez való kötődés miatt a jelenlegi Kali-júgában a Kundaliní jelentős erejét kell használni ahhoz, hogy a magasabb csakrákba emeljük az öntudatosságot, ami által képessé válunk a dháranára.

Szundaradéva azt is kijelenti, hogy az idő jelentőségét veszíti a kumbhaka során (40.55), mely tényre már a Hatha-jóga Pradípiká is rávilágít. Ez azt jelenti, hogy a kumbhakában lévő jógi időtlen és így halál nélküli állapotban van. Szundaradéva és sok más szerző állítja, ha a jógi a halála előre meghatározott időpontja közben kumbhakában van, akkor a halál nem érintheti meg. Az időt az elme hozza létre az ídá és pingalá formájában, és ha mindkettőt felfüggesztjük, akkor az idő is fel lesz függesztve.

A kumbhakát a prána beépítésére és rögzítésére is használhatjuk. A rögzített pránát utána el tudjuk juttatni a krónikus hiány területeire. Éppen ezért komoly egészségügyi haszna is van. A Hatha-jóga Pradípiká szerint a belső kumbhaka alatt a pránát a beteg szervben kell rögzíteni a gyógyulás érdekében (5.19-23). A Jóga-rahaszja még tovább megy, és azt mondja, hogy a pránát a csakrákba kell irányítani, hogy növeljük az élethosszat és csökkentsük a betegség esélyét.

A kumbhaka típusai

Először is a kumbhakát szahitára és kévalára oszthatjuk. A kévala kumbhaka a pránájáma célja. Ez a prána spontán felfüggesztése, mely a szamádhi kísérője vagy előidézője. A könyv végén írjuk majd le egy külön fejezetben. A kévala kumbhaka akkor történik meg, amikor a szahita kumbhakát elsajátítottuk. A szahita kumbhaka azt az akaratlagos és időbeli erőfeszítést jelenti, hogy időzítjük a kumbhakát a belégzéshez és kilégzéshez viszonyítva. A szahita kumbhakát pedig szintén aszerint osztják fel, hogy a légzést hol tartjuk vissza, kívül, belül vagy középen, ez utóbbi sokkal gyakoribb manapság. A légzés felfüggesztését a kilégzés után külső (báhja) kumbhakának nevezik, míg a belégzés után belső (antara) kumbhakának."