Kumbhaka vs légzésvisszatartás

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A kumbhaka

A pránájáma mint kumbhaka

A kumbhaka (légzésvisszatartás) annyira központi része a pránájámának, hogy sok ősi szöveg a kumbhaka kifejezést használja a pránájáma helyett. A Hatha-jóga Pradípiká például a kumbhakák nyolc típusát sorolja fel, és a légzésvisszatartást nem tartalmazó technikákat nem tekinti pránájámának. A Vaszistha-szamhitá egyértelműen úgy határozza meg a pránájámát, mint a kumbhakát is tartalmazó technikát, és az olyan technikákat, melyek csak púrakából (belégzésből) és récsakából (kilégzésből) állnak, nem tekinti pránájámának (3.28).

A kumbhaka nélküli váltott orrlyukas légzást Vaszistha a pránájáma előfeltételének tekinti, melyen mindenkinek keresztül kell mennie. Vaszistha pontosan úgy határozza meg a pránájámát, mint egy belső kumbhakát, melyet bizonyos fókuszpontokra irányuló mentális koncentrációval kell kísérni (pl. köldök, lábujjak, harmadik szem, 3.34). A Mandala Bráhmana Upanisad szintén úgy határozza meg a pránájámát, hogy nem csak belégzésből és kilégzésből, hanem kumbhakából is áll. Patandzsali a Jóga-szútrában a pránájámát a belégzés és kilégzés egyenletessé tételeként határozza meg (2.49), valamint belső, külső, középső (2.50) és spontán légzésvisszatartásként (2.51). Összegezve, vannak olyan szaktekintélyek, akik a kumbhakával megegyezőnek tekintik a pránájámát, míg mások azt mondják, hogy a kumbhaka a pránájáma legfontosabb összetevője. Ami mindkét csoport esetében közös, az az, hogy nagy becsben tartják a kumbhakát.

Miben különbözik a kumbhaka a légzésvisszatartástól?

A kumbhaka legfeljebb annyiban azonos a légzésvisszatartással, mint az ászana a nyújtással. A kívülállók néha azt mondják, hogy nem tudják elképzelni, hogy jógát gyakoroljanak, mert nem hajlékonyak, és egy ászana-oktató gyakran találkozhat olyan véleményekkel, hogy a tornászoknak, táncosoknak vagy akrobatáknak, bizonyára nagyon könnyen megy a jóga. De aki ezen a véleményen van, az nem érti a lényeget. A túlzott hajlékonyság akadály a jógában, az ászana-gyakorlásnak pedig nem az a lényege, hogy minél kicsavartabb pózokat tudjunk felvenni, hanem a test és az elme átalakulása a folyamat során, mellyel oda eljutunk. Hasonlóképpen, amikor a pránájámát oktatjuk, gyakran hallunk meséket olyan búvárokról, akik a végtelenségig vissza tudják tartani a légzésüket, ez azonban megint egy félreértés. A légzés visszatartása csupán a kumbhaka folyamatának legdurvább és legkülsődlegesebb rétegét alkotja, bár valóban ez látható a legjobban a hozzá nem értő szem számára. Hadd soroljam fel az alábbiakban azokat a feltételeket, amelyeknek meg kell felelnie a légzésvisszatartásnak ahhoz, hogy kumbhakának tekinthessük. A gyakorlónak tradicionális meditációs ászanában kell ülnie, mint a sziddhászana vagy a padmászana.

Amikor a kumbhaka időtartama meghaladja a tíz másodpercet, akkor alkalmazni kell a bandhákat (dzsálándhára, múla és uddíjána). A szemeinket be kell csukni és belsőleg egy bizonyos pontra kell rögzíteni, az elménket pedig egy megfelelően jógikus (szent) tárgyra kell fókuszálni. A másik lehetőség az, ha félig csukjuk be a szemeket, és vagy a sambháví-mudrában rögzítjük, vagy az előttünk található valamilyen szent tárgyra. Minden belégzés, visszatartás és kilégzés hosszát számolni kell, hogy az egymáshoz viszonyított hosszuk pontosan megfeleljen egy előre meghatározott aránynak (1:4:2) és előre meghatározott számú kört kell gyakorolni belőle. Például ha egy bizonyos hosszúságú kumbhakát gyakorolunk, és nem vagyunk képesek végrehajtani az előírt hosszúságú kilégzést, mert kapkodnunk kell a levegőért, akkor minden jógikus haszon elveszik, mert nem tudjuk rögzíteni a pránát. A gyakorló megtanul nagy mennyiségű pránát kivonni a bent tartott levegőből a kumbhaka során, azáltal, hogy érzékennyé válik a testén belüli finom energiaáramlásokra a koncentráció és a bandhák segítségével. Ezen érzékenység híján a pránájáma nem lesz sikeres. A kumbhaka egy olyan eszköz, melynek segítségével lassan a prána uraivá válhatunk, ezzel együtt pedig az elme uraivá, mert a prána az, ami az elmét működteti. A kumbhaka nem csak a mutatvány kedvért végzett versenyszerű légzésvisszatartás. Ismétlem: csak akkor van szó kumbhakáról, ha a hosszát és a számát újra és újra meg tudjuk ismételni, és minden egyes kilégzést pontosan az előírt ideig végzünk."