2014. július 16., szerda

Hajlékonyság vs mobilitás

Sokak szemében a jóga elsősorban a hajlékonyságról szól, legalábbis úgy tekintik, hogy az ászanák helyes végrehajtásához jó adag hajlékonyságra van szükség. Ez valóban így van, azonban ne feledjük azt a tényt, hogy egyik szélsőség sem jó. Vagyis ha csak a hajlékonyságunkat fejlesztjük, akkor az izmok működése eltolódik az elasztikusság irányába, és kevesebb erővel fognak rendelkezni. Ez azonban sérülésveszélyes, ezért a hajlékonyság mellett az erőt is fejleszteni kell. Most nézzük meg a másik pólust: ha valaki csak az izomerejét fejleszti, akkor általában veszít a hajlékonyságából, mivel az izmok megerősödnek, és meg is rövidülnek a sok izomösszehúzódás következtében, így az ízületek mozgástartománya lecsökken.

Nyújtás vs jóga

A sporttevékenységek után közvetlenül tehát fontos az izmok nyújtása, amit általában statikus nyújtó gyakorlatokkal szoktak elérni. Jegyezzük meg azonban azt is, hogy a nyújtás során a munkavégzés következtében megrövidült izmot eredeti hosszára nyújtjuk vissza, tehát az ízületek mozgástartománya effektíve nem növekszik egy edzést követő 10-15 perces nyújtás alatt, csupán a további beszűkülését előzhetjük meg vele. 

Tegyük hozzá azt is, hogy a nyújtó gyakorlatok során nem csak az izom, de az azt körülvevő izompólya is megnyúlik, így a benne felhalmozódott anyagcsere-termékek, salakanyagok könnyebben ürülnek ki, az izom hamarabb kipiheni magát. 

Mégis amondó vagyok, hogy a sport mellett érdemes jógázni is, de ha nem sportolunk semmit, akkor is ajánlott minél többet jógázni. A minimum 60-90 perces jóga-gyakorlás alatt ugyanis már lehetségessé válik az izmok hosszának tartós nyújtása, vagyis az ízületek mozgástartományát növelni tudjuk. Ez elméletileg azt jelenti, hogy olyan mozgásokra is képessé válik az ízület, a végtagjaink,  testünk, ami azelőtt elérhetetlen volt as számára.

Aktív vs passzív nyújtás

Hogyan érhetjük el azt, hogy egy izom nyugalmi hossza tartósan megnövekedjék? Ehhez általában hosszabb ideig kitartott statikus nyújtásokat érdemes alkalmazni. Egy jógapózban több izom is nyúlhat egyszerre, míg antagonistáik pedig feszülnek. A pózt legalább öt percig, de mások szerint még hosszabb ideig is progresszív módon ki kell tartani, ugyanis az izom elfáradása után jön létre az aktív nyújtási hatás. Az aktív nyújtás azt jelenti, hogy a saját testünk súlyát, a saját izmaink erejét használjuk az adott gyakorlatnál. passzív nyújtás esetén még nagyobb hatást érhetünk el. Ekkor ugyanis egy másik személy vagy tárgy külső erejét és tömegét is hozzátesszük a nyújtó hatáshoz. Ekkor azt mondjuk, hogy az izom már a passzív tartományban nyúlik, azaz hosszabb lesz, mint amit aktív nyújtással el tudnánk érni. A passzív nyújtási tartomány határán mér a sérülési tartomány van. A nyújtásból származó sérülések voltaképpen ugyanolyan természetűek, mint az izom feszítéséből származóak. 

Az izomrostokon belül parányi mikroszakadások jönnek létre, amit az izomlázhoz hasonló, 1-2 nap alatt múló fájdalom kísér. A mozgató szervrendszer főként háromféle lágy részből tevődik össze: izmokból, inakból (mely az izmot egy csonthoz rögzíti) és szalagokból (mely két csontot köt össze, egy ízületet létrehozva). A szalagok nyújtása egyáltalán nem tanácsos, mert az ízület instabillá válik, és a megnyúlt szalag csak műtéti úton rövidíthető meg újra. Általában sérülések vagy helytelen terhelés következtében nyúlnak meg. Az inak is tömött rostos kötőszövetből állnak, és a szalagokhoz hasonlóan legfeljebb hosszuk 10-15%-ára tudnak megnyúlni. Ehhez képest az izmok akár nyugalmi hosszuk kétszeresére is nyújthatók. Ha azonban túlnyújtjuk az izmot, akkor legkönnyebben az ín és az izom találkozási pontjánál jön létre részleges vagy teljes szakadás, ami nagyon lassan gyógyul, esetenként műtéti beavatkozást is igényelhet. Tehát csak óvatosan a passzív nyújtással!

Mi a mobilitás?

A mobilitás egy összetett fogalom, melynek része az ízület aktív és passzív mozgástartománya is. De ezen kívül a mobilitás fogalmának nagyon sok köze van a mozgástanuláshoz, a koordinációhoz és az izom-ideg kapcsolatokhoz is. Vagyis a mobilitás azt is jelenti, hogy mennyire ügyesen, sokoldalúan és biztonságosan vagyunk képesek mozgatni egy ízületet az aktív mozgástartományán belül. Nyilván a passzív tartományba már nem tudjuk mozgatni, azt csupán külső erő hatására érhetjük el, pl. egy ütközés, sérülés, esés stb. közben. A kiterjesztett passzív mozgástartomány azonban segíthet a sérülések elkerülésében ilyen esetekben.

A mozgástanulás alapvetően azt jelenti, hogy új, eddig nem ismert vagy nem tudatosított mozgásmintákat ismerünk meg és gyakorolunk be, ezáltal új izom-ideg-kapcsolatok alakulnak ki, és megtanuljuk hatékonyabban, gazdaságosabban, ügyesebben használni az adott izmot, ízületet. Nyilván a legtöbbször összetett izommunkáról van szó, és minél összetettebb maga a mozgás, annál jelentősebb lesz az idegi komponense. 

Meggyőződésem, hogy bár a jógában elsősorban statikus pózok gyakorlásával foglalkozunk,  a különböző dinamikus mozgások, például a tánc is mélyreható fejlesztő hatással vannak az idegrendszerre, azon keresztül az agyunkra, és az agy működését irányító elmére, annak tudatos és tudatalatti tartományában is. Bár a jóga klasszikus felfogásában az ászana csupán a légző- és meditációs gyakorlatok előkészítéseként szolgál, én úgy gondolom, hogy maga a mozgás, és főleg a mozgástanulás, a mobilitás fejlesztése is egyfajta kódolt nyelvként megszólítja a tudatalattinkat, és fejlődésre készteti a személyiségünket. Ahogy mondtam, a hajlékonyság csupán egy aspektusa a mobilitásnak, így érdemes azon is elgondolkodni egy jóga-gyakorlónak, hogy ha nap mint nap ugyanazt a behatárolt gyakorlatsort végzi el, akkor bizonyos ingerektől megfosztja a tudatalattiját. 

Az unalom legyőzése

Valószínűleg nem véletlen, hogy az elménk egy idő után ráun arra, ha nap mint nap ugyanazt a gyakorlatot, pózt vagy mozdulatsort ismételjük. Ez olyan lenne, mintha minden nap ugyanazt az egyféle ételt ennénk, megfosztva magunkat a felellhető többezer féle étel változatosságától. A testépítők magunják a testépítő gyakorlatokat, az úszók, futók stb. a még monotonabb edzéseiket. Valószínűleg nem véletlen, hogy a csapatsportok, labdajátékok jobban lekötik az embert, mint az egyénileg végzett, monotonul ismétlődő edzésformák, melyet az ember egykettőre megun, és valami újat keres. Ez a változás, változatosság utáni szomj valószínűleg a tudatalattink tudásszomjának a megnyilvánulása. Ne fogjuk hát vissza magunkat a mozgástanulás, mobilitás-fejlesztés terén, hiszen az új mozdulatok megtanulása mindig páratlan örömmel jár. Ezt a kreatív hozzáállást a jóga és bármely másik testmozgás terén is alkalmazhatjuk.

3 megjegyzés:

hayni írta...

Ez az írásod kiemelkedően tetszett nekem kedves Gauranga!
Főleg a táncra vonatkozó rész, amit nemrég próbáltam ki kéthetes intenzív formában és máris nem tudok nélküle élni. Valóban hat a tudatalatti tartományban is nem véletlenül alkalmazzák terápiás formában is. Egyébként ebben is az ismétlés a tudás anyja (atyja:) hogy következőleg mindig jobban és jobban sikerüljön a mozdulatsor akár a jógában (ld. Matej Jurenka aki nem is tudom rendelkezik-e még passzív mozgástartománnyal. :Ö )De ez nálam még a sokak által igen monotonnak tartott futásra is érvényes, amit már 9 éve űzök és egyáltalán nem tudom megunni. Szóval arra jutottam hogy mindhárom mozgásformát szeretném űzni, mindegyikben megélem a spiritualitást és jól kiegészítik egymást.
A kérdésem az lenne, hogy az alábbi mondatban mi az időegység?:
"A pózt legalább öt, de mások szerint még hosszabb ideig is progresszív módon ki kell tartani"
és hogy jógázás közben előfordulhat-e izomgörcs? Én még nem tapasztaltam, tánc és futás közben már igen. Köszi: H.

Gauranga Das írta...

Szia!

Örülök, hogy tetszett a bejegyzés! Öt percet akartam írni a blogban, mindjárt javítom. Szokott lenni izomgörcs jóga közben is, mint ahogy minden izomtevékenység közben, de még nyugalmi állapotban is előfordulhat.

Szeretettel, Gauranga

hayni írta...

Köszi. Tényleg a nyugalmi állapotról jut eszembe, azt még kihagytam, hogy alvásból szoktam néha arra ébredni, hogy kegyetlenül görcsöl a talpam, és balettnél is a talpam görcsölt spiccelés közben. Lehet hogy az alvás nem mindig nyugalmi állapot, és balettoztam álmomban?
Te szoktál-e jógázni álmodban? :)