"Ha elértük a célunkat, és helyreállítottuk az orrlyukak és az agyféltekék közötti egyensúlyt, akkor hagyjuk abba a szúrja vagy csandra bhédana pránájáma gyakorlását, és térjünk vissza a nádí sódhanához. Az egyensúlyi állapotot arról a tényről ismerhetjük fel, hogy nincsenek jelen a szoláris vagy lunáris túlsúly szimptómái, vagy pedig mindkettő jelen van valamely mértékben. Ekkor itt az ideje, hogy a két technikát kiváltsuk a nádí sódhanával, mely mindkettő kombinációja.
Ha
esetleg túllőttünk a célon, és az ellentétes nádí
túlsúlyának szimptómáit észleljük, akkor átválthatunk az
ellentétes technikára, mielőtt visszatérünk a nádí sódhanára.
Például: Eredetileg a túlzott szoláris szimptómákat észleltük,
mint az agresszivitás, konfliktus-keresés, magas stressz-szint, sok
beszéd, extrovertáció, a fizikai szint hangsúlyozása és az
eredménycentrikusság. Ekkor a tanárunk javasolja, hogy gyakoroljuk
egy darabig a csandra
bhédanát,
hogy helyreállítsuk az egyensúlyt. Több hét után azt találjuk,
hogy túlzottan introspektívvé és melankolikussá válunk; nincs
motivációnk arra sem, hogy kikeljünk az ágyból; elkezdünk
hízni; és túlzottan sokat problémázunk fejben. Azzal
foglalkozunk, hogy mások mit gondolnak rólunk, és nehezen hozunk
meg olyan döntéseket, amik korábban nagyon könnyen mentek. Ez a
felfokozott lunáris nádí
tipikus esete lenne. Ebben az esetben gyakoroljuk a szúrja
bhédanát
fele annyi ideig, mint ameddig a csandra
bhédanát
gyakoroltuk, és utána térjünk vissza a nádí
sódhanához.
A
következőkben a sítalít
és a sítkarít
fogjuk tárgyalni. Mindkettő kiváló hűsítő hatású pránájáma,
de, mivel a szánkon keresztül végezzük a belégzést, jó
minőségű levegő kell hozzájuk, amit manapság nehéz megoldani a
városokban. Így ezek a pránájámák
is a csandra
bhédana
növekvő jelentőségét mutatják."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése