2016. március 1., kedd

A nádík egyensúlya

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"Ha elértük a célunkat, és helyreállítottuk az orrlyukak és az agyféltekék közötti egyensúlyt, akkor hagyjuk abba a szúrja vagy csandra bhédana pránájáma gyakorlását, és térjünk vissza a nádí sódhanához. Az egyensúlyi állapotot arról a tényről ismerhetjük fel, hogy nincsenek jelen a szoláris vagy lunáris túlsúly szimptómái, vagy pedig mindkettő jelen van valamely mértékben. Ekkor itt az ideje, hogy a két technikát kiváltsuk a nádí sódhanával, mely mindkettő kombinációja.

Ha esetleg túllőttünk a célon, és az ellentétes nádí túlsúlyának szimptómáit észleljük, akkor átválthatunk az ellentétes technikára, mielőtt visszatérünk a nádí sódhanára. Például: Eredetileg a túlzott szoláris szimptómákat észleltük, mint az agresszivitás, konfliktus-keresés, magas stressz-szint, sok beszéd, extrovertáció, a fizikai szint hangsúlyozása és az eredménycentrikusság. Ekkor a tanárunk javasolja, hogy gyakoroljuk egy darabig a csandra bhédanát, hogy helyreállítsuk az egyensúlyt. Több hét után azt találjuk, hogy túlzottan introspektívvé és melankolikussá válunk; nincs motivációnk arra sem, hogy kikeljünk az ágyból; elkezdünk hízni; és túlzottan sokat problémázunk fejben. Azzal foglalkozunk, hogy mások mit gondolnak rólunk, és nehezen hozunk meg olyan döntéseket, amik korábban nagyon könnyen mentek. Ez a felfokozott lunáris nádí tipikus esete lenne. Ebben az esetben gyakoroljuk a szúrja bhédanát fele annyi ideig, mint ameddig a csandra bhédanát gyakoroltuk, és utána térjünk vissza a nádí sódhanához.

A következőkben a sítalít és a sítkarít fogjuk tárgyalni. Mindkettő kiváló hűsítő hatású pránájáma, de, mivel a szánkon keresztül végezzük a belégzést, jó minőségű levegő kell hozzájuk, amit manapság nehéz megoldani a városokban. Így ezek a pránájámák is a csandra bhédana növekvő jelentőségét mutatják."

Nincsenek megjegyzések: