2016. március 12., szombat

A viparíta salabhászana hatásai

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Aktív elengedés technikája

A salabhászana az egyik legnehezebb hátrahajlító póz, mivel egyszerre kell használnunk az erőt és a hajlékonyságunkat is. A póz felvételénél a karokat erőteljesen bele kell nyomni a földbe ahhoz, hogy a lábainkat és a medencénket meg tudjuk, emelni, mivel a súlypontunk meglehetősen hátul van. Amint elérjük a lábainkkal a felső pontot, a súlypont előrébb kerül, egészen pontosan a mellkas területére. tehát a felső pozícióban kevesebbet kell nyomni a karokkal, mint a póz felvételekor, viszont a mellkas megemeléséhez még mindig aktívan nyomni kell a karokkal. A gerinc felső szakaszával erőteljesen hátrahajlítunk, mivel az lefelé nyomódik a pózban. A derekunkkal viszont inkább stabilizálunk. A lábakat egyenesítsük, nyomjuk össze, és nyújtsuk felfelé. Az állunk belenyomódik a földbe, de ugyanakkor a nyakat igyekezzünk hátrahajlítani. A legerősebb hátrahajlítást a nyaki szakasszal kell végezni, így oda kell figyelni rá, hogy ne görcsöljön be a csuklyásizom. A megfelelő erő és hajlékonyság jelenléte esetében a pózban is némileg el tudjuk lazítani a gerincünket.

Rávezető változatok

A salabhászana gyakorlásával fejleszthetjük az erőt és a mozgástartományt is, főleg a felső háti és nyaki szakasz hajlékonyságát. Ha ez még hiányzik, akkor a falnak támaszkodva is gyakorolhatjuk a salabhászanát. Feküdjünk lábbal a fal felé, és másszunk fel a lábainkkal a falra. Ha tudjuk, a szeméremcsontunkat is nyomjuk oda a falhoz. A karokat tartsuk nyújtva és összezárva a hasunk alatt, mint az eredeti pózban. Ha még közelebb akarunk menni a falhoz a mellkassal, akkor a könyököt behajlítva az alkarokat helyezzük csak a falra, a tenyereket az állunk közelében tartva a földön, mint a skorpió pózban. Illetve még egy változat az, hogy csak a tenyér van a talajon az állunk mellett, a könyökök pedig behajlítva a levegőben. Ezt a két változatot fal nélkül is kipróbálhatjuk, ugyanis mindkettőben magasabbra tudjuk emelni a mellkast anélkül, hogy a nyaki/felső háti szakaszban erősen hátra kéne hajlítani a gerincet. Ennek következtében azonban a mellkas a levegőben lesz. Igyekezzünk lejjebb ereszteni a mellkast, és így fejlesszük a mobilitást.

A törzs erejének fejlesztéséhez használhatjuk még a pincsha-majúrászanát vagy a vriscsikászanát is. A nyak erejének és hajlékonyságának fejlesztéséhez a szétubandhászana a legjobb előkészítő póz.

Egészségügyi hatások

Csökkenti a fáradtságot
Kedvező hatású a deréktáji fájdalmakra
Megszünteti a puffadást, emésztési zavarokat, székrekedést
Erősíti és nyújtja a hátizmokat
Javítja az emésztést és az étvágyat
Stimulálja az autonóm idegrendszert
Kiegyensúlyozza az emésztőszervek és a máj funkcióját
Javítja az epehólyag, lép és a gyomor vérellátását
Csökkenti az aranyeres tüneteket
Erősíti a combot és a lábakat
Megszünteti a tüdő betegségeit
Erősíti az emésztési tüzet
Csökkenti a menstruációs fájdalmakat
Csökkenti a duzzanatokat és az ödémát
Javítja a torok energia-ellátását
Csökkenti a stresszt
Javítja a tartást
Erősíti a tricepszet és a combhajlító izmokat
Nyújtja a hasat, combot, mellkast és a vállakat.
A rheuma, ízületi gyulladások és lumbágó esetén is kedvező hatással van
Megelőzi és szabályozza a menstruációs problémákat
Stimulálja a múládhára csakrát
Csökkenti a mentális stresszt és fizikai feszültséget

Ellenjavallatok


Tüdőbetegségek, fejfájás, nyaki sérülések, hátsérülés, sérv és szívbetegségek esetén kerülendő az ászana gyakorlása.

Nincsenek megjegyzések: