2016. március 17., csütörtök

A sítkarí technikája

Újabb részlet Gregor Maehle Pránájáma-könyvéből:

"A sítkarí technikája kumbhaka nélkül

Ennek a pránájámának a természetes légzéshulláma a háromrészes fel-fel hullám. Nyissuk szélesre az ajkainkat, mintha hollywoodi mosolyra húznánk (lehet, hogy innen származik a szerelem istenére vonatkozó hasonlat), de a fogainkat tartsuk összezárva. Most nyomjuk oda a nyelvünket a kemény szájpadláshoz és terjesszük ki oldalra, hogy minél közelebb érjen az őrlőfogainkhoz. Most lélegezzünk be, sziszegő hangot hallatva. A sziszegő hang amiatt keletkezik, hogy a levegő körbeáramlik a nyelvünk körül, amely akadályozza annak útját. Hozzunk létre annyi súrlódást, ami lehetővé teszi, hogy elegendő mértékben kiterjesszük a belégzést. Olyan alakot vegyünk fel a nyelvünkkel, hogy a levegő a felső lágy szájpadlásnak ütődjön. Amikor befejeztük a belégzést, zárjuk be a szánkat, vegyük fel a dzsíhva bandhát a nyelvünkkel, és lassan lélegezzünk ki az orrunkon keresztül. Ez alkot egy kört. Eleinte csak néhány kört végezzünk, és ismételjük minden nap. Ha néhány napon belül nem fájdul meg a torkunk, akkor feltételezhetjük, hogy a környékünkön elég jó a levegő minősége. Most növelhetjük tíz körre, de sokkal többet is végezhetünk, ha a felfokozott pitta miatt szenvedünk. Az 1:1 arány előnyösebb az 1:2 aránynál, mert lehetővé teszi a hűsítő belégzés kiterjesztését.

A sítkarí technikája kumbhakával

Mivel a kumbhaka melegítő hatású, és bizonyos mértékben csökkenti e pránájáma hűsítő hatását, mellyel a melegítő pránájámákat ellensúlyozhatjuk, A sítkarít gyakran gyakorolják kumbhaka nélkül. Ha viszont kumbhakával szeretnénk gyakorolni, akkor szívjuk be a levegőt a fogaink közötti réseken keresztül és a nyelvünk körül, ahogy fentebb leírtuk. A belégzés végén vegyük fel a dzsíhva bandhát a nyelvünkkel, nyeljünk egyet, húzzuk össze a torkunkat, és nyomjuk oda az állunkat a szegycsonthoz (dzsálándhára bandha). A kumbhaka végén emeljük fel a fejünket, lazítsuk el a torkunkat és lélegezzünk ki az orrunkon keresztül, miközben a nyelvünket dzsíhva bandhában tartjuk. Ebből áll egy kör. Ismételjük meg annyiszor, ahányszor szükséges."

Nincsenek megjegyzések: