2016. március 11., péntek

Mozgó meditáció

Ezt a szóösszetételt ashtangás körökben hallottam először, és némileg oximoronikusnak, azaz önmagának ellentmondónak tűnik. A meditációhoz ugyanis az elme és a prána mozdulatlansága szükséges, amit egy statikus pózban még esetleg meg lehet oldani, de egy vinyásza-szerű folyamatos mozgűás közben már eléggé nehéz feladatnak tűnik. 

Ha ragaszkodni szeretnénk a klasszikus keretekhez, akkor a pránájámát és a meditációt az ászana-gyakorlűás után, lótuszülésben ülve kell gyakorolni. A pránájámák közül is a hosszú kumbhakával, azaz légzésvisszatartással végzett pránájámák készítik fel az elmét a meditációhoz suükséges egyhegyű, majd felfüggesztett állapotra. 

Természetesen, ha a "meditáció" fogalmát lazábban kezeljük, azaz a dhjána definíciója helyett a dháranát, azaz a koncentrációt alkalmazzuk, akkor már alkalmazhatóbb a "mozgó meditáció" kifejezés. Patandzsali a dháranát a dhjána előkészítő gyakorlatának tekinti, és egy kalap alá veszi a dháranát, a dhjánát és a szamádhit, a szamjama fogalmával egyesítve a három gyakorlatot, illetve a gyakorlat három szintjét. 

Kétségtelen, hogy jóga-gyakorlás közben feladatunk a koncentráció, erre szolgál a légzés, a bandhák és a dristik gyakorlása. Ha a figyelmünket ezeken tartjuk a csapongó gondolatok helyett, akkor folyamatosan jelen tudunk lenni a gyakorlásban, és nem kalandozunk el. Ebben az esetben a gyakorlás is sokkal mélyebb lémény, mint amikor csak szenvedünk az ászanák közben és a hétköznapi gondolataink kergetik egymást. 

Felmerülhet azonban azt a kérdé is, hogy más sportágak közben hogyan tudjuk alkalmazni a koncentrációt? A legtöbb sportoló azt fogja mondani, hogy erre mindenképpen szükség van, és az eredmények elérése akár 50%-ban is a mentális állapotunkon, erőfeszítésünkön múlhat, a fizikai felkészülésen túl. Tételesen egy kettlebell-sportoló tette fel nekem a kérdést, hogy miképpen készülök mentálisan, mert ugye a tíz perc vagy kétszer tíz perc azért komoly megpróbáltatás, akárhogy is nézzük. 

Amikor statikus terheléssel végzek gyakorlatokat, például tartás rack pozícióban, fej fölötti tartásban séta a golyókkal, stb. akkor amúgy is az a feladat, hogy minél tovább kibírja az ember a terhelést. Ilyenkor érdemes a mély és lassú légzésre figyelni, és elhessegetni a fájdalomból eredő zavaró gondolatokat. Az akaraterő fejlesztése nagyon fontos, mert az fog keresztültolni bennünket a komfortzónánk határán, abba a tartományba, ahol az igazi fejlődés kezdődik. Meg kell tanulni szenvedni, legalábbis a kettlebell sportban, máskülönben nem fog később sem könnyűvé válni az, ami jelen pillanatban még lehetetlennek tűnik. 

Egy tízperces szett esetében el kell dönteni, hogy végigcsináljuk, és nem tesszük le a golyót, mielőtt letelik az idő, akármennyire szenvedünk is. Az ilyen szenvedések megedzik az elménket és az akaraterőnket, és így jobb teljesítményt tudunk elérni, mintha az elme első sikoltásánál feladnánk a további erőfeszítést. Mivel ez egy erő-állóképességi sport, be kell osztanunk az erőnket, és szinte óramű pontossággal kell végezni az ismétléseket az előre meghatározott tempó alapján, amire ráedzettünk. Ha ez első két percben kifárasztjuk magunkat, utána csak pislogni fogunk, és hamarosan letesszük a golyót, mert már minden izmunk elsavasodott. A hajrázást az utolsó egy-két percre kell hagyni, versenyen még inkább nem szabad tartalékolni, mint edzésen. "Teher alatt nő a pálma"-szokták mondani, és mivel a kettlebell sporthoz egyaránt kell erő, állóképesség, jó kardió, savasodás-tűrés,. és nem utolsósorban jó technika, egy jó szettben teljesen "jelen kell lenni", nem vehetjük félvállról. 

Valószínűleg azért szeretik a sportolók az edzésüket végezni, mert a "jelenben levés" élményét ugyanúgy megadja, mint a jóga, és a leküzdött nehézségek képessé teszik őket az emberfeletti teljesítmény elérésére. A kettlebell sportban a mozgó meditáció tehát a folyamatos terhelés közbeni szilárdságot és koncentrációt jelenti, a jógában persze ennek egy idő múlva már el kellene távolodnia a fizikai síktól. Az ászana végzése általában sokkal könnyedebb, mint egy rekordkísérlet a kettlebell-sportban, hiszen itt mindig lehet növelni az intenzitáson, az ismétlésszámokon.

Nincsenek megjegyzések: