2016. március 19., szombat

Hanumán és a Nap

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

Mivel Siva és Váju gyermekének tekintik, Hanumán nem volt közönséges gyermek. Nyughatatlan, izgága, energiával teli és kíváncsi volt. Nyilvánvalóan hihetetlen erővel rendelkezett, és az írások számtalan történetet sorolnak fel, mely rendkívüli erejét illusztrálja. Egy alkalommal például a napot egy érett gyümölcsnek nézte, és mivel a majmok természetüknél fogva vonzódnak az érett, piros gyümölcsökhöz, felugrott az égbe, hogy elkapja azt.

Útközben viszont észrevette Ráhut, a sárkányt, aki éppen a Napot készült elnyelni, és így napfogyatkozást akart okozni. Hanumán egy féregnek nézte Ráhut, és utána eredt, hogy elkapja. Ráhu az életét féltve menekülni kezdett, és Indránál, az egek uránál kért menedéket. Indra magához vette halálos villámfegyverét, felült Airávata nevű fehér elefántjára, és elindult megkeresni Hanumánt, hogy megbüntesse szertelensége miatt. Az egész égben mennydörögtek a felhők és csapkodtak a villámok Indra haragja miatt. De sem a félelmetes mennydörgés, sem az elefánton lovagoló, felfegyverzett Indra nem volt elég ahhoz, hogy a félelemnek akár csak a nyomát is felébressze Hanumán szívében. Ellenkezőleg, a színjáték még izgalmasabbá tette a játékot Hanumán számára. Airávatát játékszernek nézte, és megragadta a bőrét, meghúzta az ormányát és a hátára ugrott. Indra megdöbbent a gyermek játékos ellenkezésén, és megcsapta a villámjával, és a villám ütötte seb a föld felé lökte Hanumánt. Az apja, Váju azonnal a segítségére sietett, és még a levegőben elkapta.

Amikor látta, hogy a szeretett fia elalélten fekszik a karjaiban, a szélisten feldühödött. Vett egy nagy levegőt, és az összes levegőt kiszívta a kozmoszból. „Hadd fulladjon meg mindenki, aki bántotta Andzsaná fiát!” - mondta hangosan. Az egész univerzumban eluralkodott a pánik. Levegő nélkül mindenkinek veszélybe került az élete. Az istenek, felismerve a veszélyt, mindannyian odamentek Vájuhoz és a bocsánatát kérték. Engesztelésül a következő áldásokat szórták a majomgyermekre:

a). Brahmá: "Élj olyan sokáig, mint Brahmá!"
b). Visnu: "égsz életedet Isten legnagyobb szolgájaként!"
c). Indra: "Semmilyen fegyver ne sebezhesse a testedet!"
d). Agni: "A tűz sohasem égethet meg!"
e). Kála: "A halál sohasem keríthet a hatalmába!"
f). Az összes Déva (félisten): "Senki sem fog vetekedni veled erőben és gyorsaságban!"

Brahmá azzal fejezte be az áldásokat, hogy Hanumánnak még nagyobb hatalmat adott, mint amivel Váju és Garuda rendelkezik, és még a legerősebb szélnél is gyorsabbá tette. Így megbékélve, Váju visszaadta a levegőt az univerzumnak, Hanumán pedig visszatérhetett a szüleihez.


Volt azonban egy hátránya az áldásoknak. A félistenek kijelentették, hogy Hanumán gondtalanul meg fog feledkezni a saját erejéről, hacsak egy próbatétel közepette eszébe nem jut emberfeletti képessége. A későbbi események során látni fogjuk, hogy milyen jelentőségre tesz szert ez a látszólag jelentéktelen tény.

Nincsenek megjegyzések: