A céltalanság eleve frusztrálttá teszi az embert, és úgymond kasztrálja, hiszen nincs miért küzdenie, áldozatot hoznia, legyőznie a nehézségeket. Csak sodródik az árral, cél nélkül. Így nem lehet megállapítani, hogy napról napra közelebb kerül hozzá, vagy pedig távolabb. Az eredménytelenség pedig demotiválja az embert. Őszintén szólva én még nem láttam olyan embert, akinek nincs missziója, csak úgy él bele a világba, ahogy éppen jólesik, és közben igazán boldog. Az én fejemben a boldog ember az egyenlő a megszállottal, vagy ahogy angolul mondják: "man on a mission". Bármit is érez a küldetésének az illető, ez önmagában képes emberfeletti erővel felruházni, amivel a céltalan emberek sohasem fognak rendelkezni, mert nincs semmi, ami kimozdítaná őket a komfortzónájuk posványából.
1. Legyen egy célod! Tehát az első lépés az, hogy célt kell találni az életünknek. Éspedig ennek a célnak olyannak kell lenni, ami éjjel-nappal foglalkoztat, nem hagy békén, amiért lángra gyúl a lelkünk. Ha valami nem hoz lázba, akkor nem fogsz áldozatot sem vállalni, hogy elérd azt a célt. Ha valami erőfeszítés nélkül az öledbe hullik, akkor képtelen leszel értékelni, és nem fog boldoggá tenni, még akkor sem, ha mások bármire hajlandóak volnának, hogy olyan helyzetbe kerüljenek, mint te. A boldogság nem a helyzetünktől függ, hanem az álmainktól, és attól, hogy mit vagyunk hajlandóak feláldozni a megvalósításukért.
2. Légy nyitott a változásra! A célokkal kapcsolatban annyit még el kell mondani, hogy az életünk vagy életeink során a céljaink, a fókuszunk, az érdeklődési körünk időről időre változhat. Ennek mindenféle karmikus tényezők állnak a hátterében, amit elég nehéz lenne részletesen feltárni. A lényeg az, hogy ha egy cél már nem éltet tovább, már nem tudsz lángolni érte, elveszítetted az érdeklődésedet iránta, akkor önbecsapás, ha továbbra is ragaszkodsz hozzá, például azért, mert már elértél valamit azon a területen, és túl kényelmetlennek tűnik lemondani róla és egy új dologba kezdeni, aminek az eléréséhez újra hosszú utat kell bejárni.
3. Ne add fel, mielőtt elérted a célodat! A jelenség, amiről a blog elején említést tettem, a feladás. Nagyon sok esetben tapasztalom az ismerőseimen, hogy megálmodnak maguknak egy célt, és elindulnak felé, de már az első lépéseknél megtorpannak, mert rájönnek, hogy ide bizony iszonyú sok melót kell befektetni, mire az ember eléri azt, amit szeretne. Sajnos nagyon jellemző lett a mai világban a beletörődés, a küzdeni akarás hiánya, a pesszimizmus és a motiválatlanság. Ugyanis a fogyasztói társadalomnak nem az a célja, hogy a tagjai önmagukat megvalósító, független, tettrekész emberek legyenek, aki hajlandóak az egész életüket áldozni egy eszméért, ami látszólag nem biztosít nekik semmit például anyagi vagy másmilyen értelemben. A mai világban elégedett lehetsz önmagaddal, ha fogyasztó vagy, és megeszed azt, amit az élelmiszeripar eléd tesz, elvégzed azt a kreativitás nélküli és céltalan munkát, amit a globális gépezet parányi alkatrészeként elvár tőled a rendszer, nem elégedetlenkedsz, és gondolkodás nélkül fogyasztod azokat a média-alkotásokat (mozi, internet, TV, stb.), amitől nem leszel teljesebb ember, és nem fogsz eljutni a tényleges önvalód megismeréséig. A problémáidat pedig nem megoldani akarod, hanem másokat okolsz miattuk, mert az kényelmesebb.A fogyasztói társadalom impotens fogyasztókat nevel, és nem önmegvalósító embereket.
4. Kitartás, türelem, áldozat. Ez az a három, amit a legtöbb ember meg akar spórolni, és utána csodálkozik, hogy nem éri el a célját. Ha tisztában vagy azzal, hogy mi a célod, akkor légy hajlandó nagyon sok időt és energiát áldozni az elérésére. Ha nem vagy hajlandó tíz éven keresztül minden nap legalább egy órát foglalkozni azzal, amit megálmodtál magadnak (legyen az sport, jóga, spirituális cél, művészet, valamilyen képesség vagy akár egy anyagi helyzet elérése), akkor az előző pontban részletezett hibába estél: túl hamar feladtad, és az egymásra halmozott kudarcélmények egyre jobban szétzilálják az eltökéltségedet. Végül semmilyen célt nem fogsz elérni, mert mindegyik előtt feladod, és inkább keresel egy másikat. A célok keresgélése, az ábrándozás, a készülődés sokkal kevésbé mozdít ki a komfortzónádból, mint a célod felé történő konkrét lépések megtétele. Tehát álmodd meg a célodat, és foglalkozz vele tíz éven át legalább napi egy órát! Ha ezek után is úgy érzed, hogy egy lépéssel sem kerültél közelebb hozzá, akkor elképzelhető, hogy más célt kell keresned.
5. Gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj! Nincs lehetetlen! Az előző pont végén említettem azt az esetet, amikor indokolt lehet az, hogy az ember átértékelje a céljait és az álmait. De az esetek többségében, ha már idáig eljutottál, akkor valószínű, hogy a dolog valóban foglalkoztat és valóban megéri az erőfeszítést, és annak is nagy az esélye, hogy ha tíz évig rendszeresen és koncentráltan foglalkozol valamivel, akkor akár a legjobb is lehetsz benne a világon. De ha nem a világon, akkor legalább Magyarországon, vagy a te saját közösségedben. És persze nem a külső elismerés kell, hogy vezéreljen, de az úton lesznek jelzések, és amikor mások is elismerik a sikereidet (ami azért manapság nem olyan könnyen jön, hiszen van, amikor több támadás éri a sikeres embert, mint amennyi elismerő szóval illetik), az egy jele lehet annak, hogy jó irányba tartasz.
6. Ismerd meg önmagadat! Az emberi élet végső célja persze az önvaló megismerése, de mindenki más folyamatokon és élményeken keresztül jut közelebb ehhez a célhoz. Ne hagyd, hogy mások gondolkodjanak helyetted, mások jelöljék ki az utadat! A te utadat neked kell megtalálnod, és neked is kell végigjárnod, akármennyi buktató és kacskaringó is várjon rád közben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése