Az éhezők viadala

Gyakran felteszik nekem a kérdést, hogy miért vagyok vegán. Számos érv szól a vegán életmód mellett, és bár én nem vagyok az a térítős fanatikus fajta, mégis érdemes elgondolkodni például azon, hogy az életmódunk milyen befolyással van a környezetre. Az állattartás a történészek szerint kb 10 ezer éves múltra tekint vissza, de abban biztosak lehetünk, hogy a haszonállatok száma csak az élelmiszeripar megjelenésével, vagyis az utolsó kb 150 évben ugrott meg jelentősen. A haszonállatok már korábban is okoztak visszavonhatatlan elváltozásokat a természeti környezetben, hiszen az erdőket ki kellett irtani, hogy több legelő jusson nekik, és a legelők több helyen, például Afrikában lassan el is sivatagosodtak, mindennemű élelmiszertermelést meghiúsítva. Amíg az ember csak vadászott és gyűjtögetett, csak annyian maradtak életben, ahányat eltartottak az erdők. A mezőgazdaság megjelenésével egy időben az emberiség száma is megugrott, amit a többlet-élelmiszertermelés tett lehetővé.

A mai világban azonban a "jóléti" országokban túlzott mennyiségű élelmiszer jut a lakosságnak, amitől elhíznak, hiszen nincsenek fizikai munkára kényszerítve az élelmiszer megszerzése érdekében. Ugyanakkor az élelmiszeripar érdeke is a túlfogyasztás, így számos olyan élelmiszert gyárt, melyek értéktelen kalóriákat tartalmaznak, de a túlzott mértékű fogyasztásra ösztökélik a szervezetünket. 

Az élelmiszeripar megjelenése előtt az átlagember mennyiségében sokkal kevesebb húst és szinte semmi feldolgozott élelmiszert nem fogyasztott, így az étrend jelentős részét a natúr, növényi tápanyagok tették ki. A kevésbé "jóléti" társadalmakban ez mindmáig így van, bár a gazdasági gyarmatosítás miatt a szegényebb országokban valóban sokan éheznek, és sem növényi, sem állati eredetű élelmiszerből nem jut nekik elegendő. Erre számos afrikai ország példáját fel lehetne hozni. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy tömegével igyekszenek áttelepülni Európába, ahol túltermelés van élelmiszerből. Az éhség még a vallási fanatizmusnál vagy politikai meggyőzősésnél is nagyobb úr, és az ember mindenre hajlandó a túlélésért.

Persze mindezt a világ növekvő népességének ellenére is talán meg lehetne oldani fenntartható módon. Hiszen ha a jelenlegi gazdasági és táplálkozási modellek futnak tovább, akkor a tudósok becslése szerint 50 éven belül ki fognak pusztulni a halak a tengerekből, még kevesebb lesz az erdős terület, még több lesz a sivatag, sokkal kevesebb édesvízkészlet marad, és az üvegházhatás fokozódása miatt egyre kevesebb lesz a megművelhető mezőgazdasági terület is. Ennek az egyik fő okozója az ipari szintű állattartás, és főleg a szarvasmarha-tartás. A világ szarvasmarha-állománya jelenleg meghaladja az 1 milliárdot.  És akkor a kecskéket és birkákat még nem vettük számba. A becslések szerint, ha az állattartás a jelenlegi iramban fejlődik, akkor 2050-re a világ haszonállat-állománya akár a 100 milliárdot is meghaladhatja, ami több, mint tízszerese az akkorra becsült emberi populációnak. Márpedig a mérések szerint e "fejlett" mezógazdasággal, azaz állattartással rendelkező országok, pl. Németország mezőgazdasága majdhogynem annyi CO-kibocsátásért felelős, mint a teljes közlekedése. A kérődző állatok által kibocsátott metángáz ugyanis a CO gázhoz képest 23-szor erősebb melegház-hatást vált ki.

Mindez azt jelenti, hogy az állattartás, vagyis az abból következő hús- és tejtermelés drasztikus csökkentésére lenne szükség világszerte ahhoz, hogy az ökológiai katasztrófát megakadályozzuk. Ha valaki nem szeretne teljesen lemondani a húsról, akkor hetente egyszer kellene csak ennie egy-két szelettel, és máris kifogná a szelet a szarvasmarha-lobbi vitorlájából. A hústermelés reális bekerülési költsége ugyanis több, mint a tízsszerese még a drágább növényi táplálékoknak is. Ha a hús kilónkénti ára is ezt tükrözné, az máris megcsappantaná az emberek kedvét a húsfogyasztáshoz. 

A mezőgazdasági területeknek legalább a 75%-át használják takarmánytermesztésre (2011-es adat). Tételezzük fel azt az ideális esetet, hogy ez szükségtelenné válna. Ebben az esetben az emberiség számára ugyanezekkel az erőforrásokkal megtermeszthető növényi élelmiszer mennyisége kapásból a négyszeresére nőne. És ehhez még nem számoltuk hozzá, hogy egy hektár termőföld 30 embert képes ellátni növényi eredetű élelmiszerrel, míg csupán 5-10 embert állati eredetű élelmiszerrel. 

Az állattenyésztésnek tehát számos ökológiai vonzata van, és természetesen nagyon komoly gazdasági érdekek is meghúzódnak mögötte. Így nem valószínű, hogy az állati fehérje hasznos és egészséges volta melletti, akár "tudományos kutatásokkal" megtámogatott lobbi csak úgy, magától meg fog szűnni. Az is valószínű, hogy az állati eredetű élelmiszerek árát mindaddig mesterségesen alacsonyan fogják tartani, és inkább a növényi élelmiszerek árára terhelik a felmerülő költségeket, amíg csak lehet. Az olcsó húsnak és tejnek azonban, az egészségünkön túl, komoly ára van: éhező milliárdok, meddővé váló földterületek, egyre szennyezettebb környezet, változó éghajlat, aminek a hatásait nagyon nehéz megjósolni. Az éhezők viadala tehát itt zajlóik, a szemünk előtt. Amíg lesz hús, addig azt fogják enni az emberek, mert megtehetik, és amikor már nem lesz, vagy csak nagyon kevés, akkorra a növényi élelmiszerből is sokkal kevesebb fajtát és mennyiséget tudunk majdmegtermelni. Ez pedig elkerülhetetlenül az emberi populáció drasztikus csökkenéséhez fog vezetni. Hogy a többség éhenhal, vagy megöli, netán meg is eszi egymást, azt nem tudom megmondani. Minden esetre úgy gondolom, hogy egy vegán, vagy legalább majdnem vegán világban békésebben élhetnének az unokáink is. Hát többek között én ezért lettem vegán.