2016. március 7., hétfő

Spartan Girja bonyhádi verseny

Idei második versenyünk egy hazai megmérettetés volt, méghozzá a Bonhyádon első alkalommal megrendezésre került Spartan Girja pénzdíjas verseny, melyet Kiss Csaba barátom rendezett, és a Kettlebell Fehérvár csapata bíráskodott rajta. Mivel megint nem volt időm blogokat írni egy hete, most jutottam oda, hogy megírom ezt a beszámolót. 

A verseny specialitása az volt, hogy csak biathlonban lehetett indulni, és a férfiak 16-20-24 kg közül választhattak. A 20 kg általában nem szokott lenni a hagyományos versenyeken, csak 16 és 24. Szóval kaptunk az alkalmon, és Jakab Sanyi ki is próbálta magát 20 kilóban, és végül szép eredménnyel, 63 lökéssel és 123 szakítással zárt az 5. helyen. Ugyanis nem voltak súlycsoportok, hanem a felemelt súlyt felszorozták az ismétlésszámmal, és a Wilks-táblázat segítségével visszaosztották a testsúllyal, így minden férfi egy ranglistába került, és az első három kapott pénzdíjat, illetve táplálékkiegészítő-csomagot. 

Én ismét 24 kilóval indultam, mert ez lesz a hosszú távú cél az EBre és a VB-re is. A verseny előtti héten nem éreztem a toppon magamat, de így is sikerült 61 lökést és 99 szakítást kierőltetnem magamból. A januári versenyen 58 lökést és 84 szakítást csináltam, úgyhogy ez most fejlődés azért ahhoz képest. Remélhetőleg a március 20-ai zágrábi versenyen sikerül a 70 lökés és a 120 szakítás, legalábbis ez a cél. Én 6. lettem, és Dávid lett a negyedik, ő pedig 117-et lökött és 92-t szakított. A szakítás még sokkal több is lehetett volna, ugyanis kb 5 percnél éppen kezet akart váltani, amikor az utolsó ismétlésnél kicsúszott a jobb kezéből a golyó, és így nem tudta folytatni a szettet. Amúgy biztosan dobogós helyen végzett volna.

A verseny pozitívumai között említeném azt, hogy nem kellett a versenyzőknek beülni bíráskodni, mert engem az zavarni szokott, főleg ha szettek előtt vagy közben kell ezt tennem. Utána is jobban szeretek szurkolni vagy beszélgetni, mint számolni. A másik pozitívum az volt, hogy 20 kilóval is lehetett versenyezni, ami Sanyinak egy jó próba volt, mielőtt átvált a 24 kg-s versenyzésre. 

Viszont negatívumok is voltak, amiket szeretnék még megemlíteni. Az egyik az volt, hogy kb 35 percnyi pihenőidő jutott csak a két szett között, ami elég kevés. Mivel nem volt egy nagy létszámú verseny, ezt könnyen ki lehetett volna küszöbölni egy kis szervezéssel. A másik negatívum az volt, hogy Barcsik Lacinak nem adták meg az első helyet, hanem csak különdíjat kapott, mivel ő "profi" versenyző, a többiek pedig "amatőrök". Ezt jó lett volna verseny előtt közölni, ha valakit nem akarnak a többiekkel egyező módon elbírálni, és nem a két szett között mondani a versenyzőnek, amikor amúgy is feszült az ember. Egyébként ő nyert, de csak egy girja alakú vágódeszkát kapott különdíjként, és a tanítványa, Bujáki Peti léphetett fel a dobogó első helyére. Persze edzőként így is elégedett lehetett, hiszen a női mezőnyben az első és második helyet is az ő versenyzői, Zsófi és Anita vitték. Zsófi kőkeményen végigtolta a biathlont 16 kilóval, Anita pedig januári vállműtéte után tért vissza, nagyon szép eredményt hozva 12 kg-val. mindkettejüknek gratulálok a kemény munkához, amit befektettek. 

A harmadik kifogásom az volt, hogy a kiszámolt pontszámok követhetetlenek voltak. Az enyémet el is számolták vagy 100 ponttal, bár ez a helyezéseken elvileg nem változtatott. A versenykiírásban szerepelt, hogy a 16 kg 1-es szorzóval, a 20 kg 1.5-ös szorzóval, a 24 kg pedig 2-es szorzóval lesz számolva, a kapott pontszámokon azonban ez nem látszott, a súlyt mindenkinél azonos módon számolták bele, mindegy, hogy hány kilóval versenyzett. Jobb lett volna egyszerűsíteni a számolást, és egyszerűen a felemelt kg*ismétlásszám/testsúly képletet alkalmazni, ami követhetőbb lett volna. 

Persze én személy szerint nem a pénzdíj miatt indultam, hanem azért, hogy fejlődjön a versenyzői rutinom, és felülmúljam önmagam előző eredményét, ami végülis sikerült is. Következő állomások: Zagreb Open és utána Kecskemét Open áprilisban.

Nincsenek megjegyzések: