2016. március 6., vasárnap

Ganda bhérundászana (félelmetes arc-póz)

Újabb részlet az Ashtanga-könyvből:

A kezek pozíciója a salabhászanában

A salabhászana felvételéhez fontos, hogy megfelelően tudjunk támasztani a karjainkkal, és minél erősebben tudjuk nyomni magunkat fölfelé szintén a karok segítségével. Ehhez a könyököket ki kell egyenesíteni, és minél közelebb kell hozni egymáshoz. A kézfejeinket különböző pozícióban tarthatjuk: kézhátakkal a talajba, tenyerekkel a talaj felé, vagy pedig összekulcsolva, mint a röplabdában. Ezt elsősorban az határozza meg, hogy melyik pozícióban tudunk a legerősebben nyomni, illetve a könyökízület formája is számít. A felkarnak és az alkarnak egyaránt rá kell feküdnie a talajra, mert ha nem egyenesek a karok, akkor fájdalmat fogunk tapasztalni a könyökízületben. A póz felvételéhez eléggé nagy erőhatást kell kifejtenünk a karjainkkal, és a nyújtott karokkal sokkal nehezebb dolgozni, mint a könyök hajlításával erőt kifejteni. Ha a karjaink gyengék, akkor nyújtott karokkal emeljünk súlyt lógó helyzetből merőlegesig. A bicepsz mellett a deltaizom elülső része is erőteljesen dolgozik a nagy erőkar miatt.

A törzserő és a hajlékonyság szerepe

A salabhászana az a hátrahajlító gyakorlat, melynek kivitelezéséhez a legtöbb törzserőre van szükség. A teljes hátulsó mozgásláncot meg kell feszíteni: combhajlítók, farizmok, gerincfeszítő izmok, illetve az erőkar miatt a legerősebben a csuklyásizmokkal kell dolgozni. Az emelés első szakasza sokkal nehezebb, mint a felső szakasz, amikor a súlypont már majdnem a mellkas fölé került. Az emelés nem csak abban az esetben akadhat el a felső pozíció előtt, ha a törzsizmok nem eléggé erősek, hanem abban az esetben is, ha a felső gerincszakasz és a nyak nem eléggé mobilis. Ebben az esetben egyéb mellkasnyitó pózokkal kell mobilizálni a felső háti szakaszt, illetve a nyakat is mobilizálni kell a szétubandhászana (hídépítő póz) segítségével.

Az erő és a hajlékonyság kéz a kézben jár ebben a kecses, de nehéz ászanában, ezért mindkettőt fejleszteni kell. Ha sok az erő, de kevés a hajlékonyság, akkor segítséggel sem tudjuk elég magasra emelni a lábainkat. Ha viszont hajlékonyak vagyunk, de nem elég erősek, akkor segítséggel fel tudjuk venni a pózt, de nehezen tudjuk megtartani és leejtés nélkül visszaereszteni.

Ganda bhérundászana

A póz második része a ganda bhérundászana. Ez a rész opcionális, vagyis csak akkor végezzük, ha a viparíta salabhászana felső pozíciójában meg tudjuk találni az egyensúlyt, és elég hajlékonysággal rendelkezünk. Kilégzésre hajlítsuk be a térdeinket, és eresszük le a talpainkat a fejünkre vagy az arcunk mellé. Hajtsunk végre öt mély légzést a pózban. A ganda bhérundászanában a hajlékonyságunk függvényében tudjuk egyre mélyebbre engedni a lábainkat. Ehhez még erőteljesebben fog hátrahajlani a nyaki szakasz, illetve derékban és csípőben és több lesz a hátrahajlítás. Ha ez még nincs meg, akkor gyakoroljuk a kapótászanát, mivel ott nem hat annyira erőteljesen a gravitáció, mint ebben a fordított pózban. Mindenképpen a nyaki szakasz és a törzs megerősítésével kezdjük, mert oda hat a legnagyobb nyomás ebben a pózban. A karok maradjanak a salabhászanában felvett nyújtott állapotban. A skorpió-pózhoz hasonlóan, itt is csak a lábak súlyával tudjuk mélyebbre engedni magunkat a pózban, így a csípő nyitását egyéb pózokkal kell fejleszteni, ahol erőt is tudunk alkalmazni.

A ganda bhérundászana mélysége a következő szinteken keresztül fejleszthető: először a behajlított lábfejek a levegőben lesznek, majd a lábujjainkkal el fogjuk érni a fejtetőt. utána az egész talpunkat rá tudjuk helyezni a fejtetőre. A jóga filozófiája szerint ez a módra alázatra nevel, hiszen a tanítványok a guruk is az istenszobrok lábait is a fejükre szeretnék helyezni, hogy megkapják az áldásukat. Amikor a saját lábunkat a fejünkre helyezzük, az segít megszabadulni az egónktól, hiszen a testünk legmagasabb pontját (a fejünket) a legalacsonyabb pont (a talpunk) alá rendeljük. Amikor a teljes talpunkkal elértük a fejünket, akkor a fejünk kát oldala mellett igyekezzünk lefelé vinni a fülünk, majd az arcunk mellé. Végeredményben a lábujjainkkal, majd a teljes talpunkkal el tudjuk érni a talajt. A ganda bhérundászana másik változatában a kezeinket előrehozhatjuk, és megfoghatjuk a lábfejeinket, vagy akár a lábaink körül is kulcsolhatjuk és megfoghatjuk a könyökeinket a lábaink előtt.

Belégzésre egyenesítsük a térdeinket, és emeljük vissza a lábainkat a salabhászana pozícióba.

Sad: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Szapta: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.

Astau: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.

Nincsenek megjegyzések: