A
kezek pozíciója a salabhászanában
A
salabhászana felvételéhez fontos, hogy megfelelően tudjunk
támasztani a karjainkkal, és minél erősebben tudjuk nyomni
magunkat fölfelé szintén a karok segítségével. Ehhez a
könyököket ki kell egyenesíteni, és minél közelebb kell hozni
egymáshoz. A kézfejeinket különböző pozícióban tarthatjuk:
kézhátakkal a talajba, tenyerekkel a talaj felé, vagy pedig
összekulcsolva, mint a röplabdában. Ezt elsősorban az határozza
meg, hogy melyik pozícióban tudunk a legerősebben nyomni, illetve
a könyökízület formája is számít. A felkarnak és az alkarnak
egyaránt rá kell feküdnie a talajra, mert ha nem egyenesek a
karok, akkor fájdalmat fogunk tapasztalni a könyökízületben. A
póz felvételéhez eléggé nagy erőhatást kell kifejtenünk a
karjainkkal, és a nyújtott karokkal sokkal nehezebb dolgozni, mint
a könyök hajlításával erőt kifejteni. Ha a karjaink gyengék,
akkor nyújtott karokkal emeljünk súlyt lógó helyzetből
merőlegesig. A bicepsz mellett a deltaizom elülső része is
erőteljesen dolgozik a nagy erőkar miatt.
A
törzserő és a hajlékonyság szerepe
A
salabhászana az a hátrahajlító gyakorlat, melynek
kivitelezéséhez a legtöbb törzserőre van szükség. A teljes
hátulsó mozgásláncot meg kell feszíteni: combhajlítók,
farizmok, gerincfeszítő izmok, illetve az erőkar miatt a
legerősebben a csuklyásizmokkal kell dolgozni. Az emelés első
szakasza sokkal nehezebb, mint a felső szakasz, amikor a súlypont
már majdnem a mellkas fölé került. Az emelés nem csak abban az
esetben akadhat el a felső pozíció előtt, ha a törzsizmok nem
eléggé erősek, hanem abban az esetben is, ha a felső
gerincszakasz és a nyak nem eléggé mobilis. Ebben az esetben egyéb
mellkasnyitó pózokkal kell mobilizálni a felső háti szakaszt,
illetve a nyakat is mobilizálni kell a szétubandhászana
(hídépítő póz) segítségével.
Az
erő és a hajlékonyság kéz a kézben jár ebben a kecses, de
nehéz ászanában, ezért mindkettőt fejleszteni kell. Ha
sok az erő, de kevés a hajlékonyság, akkor segítséggel sem
tudjuk elég magasra emelni a lábainkat. Ha viszont hajlékonyak
vagyunk, de nem elég erősek, akkor segítséggel fel tudjuk venni a
pózt, de nehezen tudjuk megtartani és leejtés nélkül
visszaereszteni.
Ganda
bhérundászana
A
póz második része a ganda bhérundászana. Ez a rész
opcionális, vagyis csak akkor végezzük, ha a viparíta
salabhászana felső pozíciójában meg tudjuk találni az
egyensúlyt, és elég hajlékonysággal rendelkezünk. Kilégzésre
hajlítsuk be a térdeinket, és eresszük le a talpainkat a fejünkre
vagy az arcunk mellé. Hajtsunk végre öt mély légzést a pózban.
A ganda bhérundászanában a hajlékonyságunk függvényében
tudjuk egyre mélyebbre engedni a lábainkat. Ehhez még
erőteljesebben fog hátrahajlani a nyaki szakasz, illetve derékban
és csípőben és több lesz a hátrahajlítás. Ha ez még nincs
meg, akkor gyakoroljuk a kapótászanát, mivel ott nem hat
annyira erőteljesen a gravitáció, mint ebben a fordított pózban.
Mindenképpen a nyaki szakasz és a törzs megerősítésével
kezdjük, mert oda hat a legnagyobb nyomás ebben a pózban. A karok
maradjanak a salabhászanában felvett nyújtott állapotban.
A skorpió-pózhoz hasonlóan, itt is csak a lábak súlyával tudjuk
mélyebbre engedni magunkat a pózban, így a csípő nyitását
egyéb pózokkal kell fejleszteni, ahol erőt is tudunk alkalmazni.
A
ganda bhérundászana mélysége a következő szinteken
keresztül fejleszthető: először a behajlított lábfejek a
levegőben lesznek, majd a lábujjainkkal el fogjuk érni a fejtetőt.
utána az egész talpunkat rá tudjuk helyezni a fejtetőre. A jóga
filozófiája szerint ez a módra alázatra nevel, hiszen a
tanítványok a guruk is az istenszobrok lábait is a fejükre
szeretnék helyezni, hogy megkapják az áldásukat. Amikor a saját
lábunkat a fejünkre helyezzük, az segít megszabadulni az
egónktól, hiszen a testünk legmagasabb pontját (a fejünket) a
legalacsonyabb pont (a talpunk) alá rendeljük. Amikor a teljes
talpunkkal elértük a fejünket, akkor a fejünk kát oldala mellett
igyekezzünk lefelé vinni a fülünk, majd az arcunk mellé.
Végeredményben a lábujjainkkal, majd a teljes talpunkkal el tudjuk
érni a talajt. A ganda bhérundászana másik változatában
a kezeinket előrehozhatjuk, és megfoghatjuk a lábfejeinket, vagy
akár a lábaink körül is kulcsolhatjuk és megfoghatjuk a
könyökeinket a lábaink előtt.
Belégzésre
egyenesítsük a térdeinket, és emeljük vissza a lábainkat a
salabhászana pozícióba.
Sad:
Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Szapta:
Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Astau:
Kilégzésre lefelé néző kutyapóz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése